December 1-jével megkezdődött az advent, a karácsonyi ünnepre való felkészülés kegyelmi időszaka. A várakozás imádságos hangulatában idén is roráté szentmisékre hívja a híveket Dr. Udvardy György veszprémi érsek atya: minden hétfőn a Feltámadt Üdvözítő-templomban, péntekenként pedig Veszprém város katolikus templomainak egyikében mutat be hajnali szentmisét.
„Csodálatos ereje van az adventi hajnalok áldozatának” – köszöntötte a híveket érsek atya.
„Imádkozni hív bennünket egyházunk, elődeink hagyományát követve: ők hajnalban keltek fel, hogy a várakozásukat ily módon is kifejezzék. Mennyi szép gondolat és történet kötődik az adventi hajnalokhoz! Mi is szeretnénk jól felkészülni annak az Úrnak az érkezésére, aki jön, hogy mentsen, szabadítson, és békére vezessen bennünket.”
Érsek atya rámutatott: az adventi hajnali szentmisék áldozata különleges erőt hordoz – a csend, a sötétséget áttörő gyertyaláng és az imádság egysége követi végig a hívek lelkét az Úr érkezésére való készületben.
A roráté első napjának evangéliumát a kafarnaumi százados hite vezette be. A százados bizalma Isten erejében példaként áll a hívek előtt: „Hiszünk abban, hogy az Úr képes és akar is csodát tenni az életünkben. Bármit kérünk, ami a javunkat, az üdvösségünket szolgálja, azt megadja nekünk.”
A főpásztor prédikációjában három adventi várakozásról beszélt. A felkészülés a karácsony misztériumára: a társadalom sietsége és anyagi hangsúlyai ellenére az advent igazi lényege a megtestesülő Krisztus csendes, mégis világot átformáló érkezésére való lelki készülődés. Várakozás Krisztus második eljövetelére, „Biztosan eljön – ítéletet tart, és megnyilvánul Isten dicsősége.” Az Egyház minden időkben erre a beteljesedésre készült és készít.
A személyes találkozás várakozása. Ez lehet életünk végét jelentő találkozás, de minden megtérés, belső fordulat is ilyen személyes „eljövetel” amikor felismerjük bűneinket, gyengeségeinket és Isten felé indulunk. „Az ember természeténél fogva Istenre irányul” Érsek atya arra is rámutatott: még ha a karácsony körül sokszor túlzott hangsúly jut a vásárlásnak vagy a külsőségeknek, ezek mögött is az ember mély reménye és Isten utáni vágya rejlik. „Természetünk a Teremtőre irányul. Még botladozva is Őt keressük.”
A várakozás akkor válik igazi adventé, ha felismerjük korlátainkat, sebeinket és az Úrhoz kiáltunk: „Jöjj, Uram, gyógyíts meg, tisztíts meg, adj örömöt!”
A prédikáció teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
A szentmise záró áldása előtt érsek atya arra hívta a híveket, hogy az advent lényegét önmagukban is felfedezzék: „Várjuk az Úr érkezését úgy, hogy már bennünk van. A leghosszabb út önmagunktól önmagunkhoz vezet: felfedezni, hogy az Isten bennünk lakik.”
Az advent így válik csendes, mégis erőteljes készületté, amely karácsony békéjét és a megváltás örömét hozza közelebb a hívekhez.
