Dr. Márfi Gyula 1943. december 17-én született Pördeföldén. 1967. június 18-án szentelték pappá Szombathelyen. Teológiai doktorátust szerzett, majd 1976 és 1978 között ösztöndíjasként Párizsban folytatott ökumenikus teológiai tanulmányokat, amelyek későbbi szolgálatát különösen nyitottá és széles látókörűvé tették.
1995. december 2-án szentelték püspökké, egri segédpüspökként.
1996. augusztus 14-én nevezte ki őt a Szentatya veszprémi érsekké, beiktatására 1997. szeptember 5-én került sor.
Püspöki jelmondata – „Caritas nunquam excidit” („A szeretet soha el nem múlik”) – egész szolgálatának alapvető lelki üzenete lett.
Közel 22 éven keresztül vezette a veszprémi főegyházmegyét, amely időszakot a folyamatos pásztori jelenlét, az egyházi élet megerősítése és a közösségek iránti felelős gondoskodás jellemezte. Korábban is sokat tett a papnevelésért: püspöki titkárként és irodaigazgatóként is a teológiai képzés támogatása állt munkájának középpontjában. Érsekként különösen fontosnak tartotta a papi és szerzetesi hivatások erősítését, a lelkipásztori szolgálat kísérését és a teológiai utánpótlás gondozását.
Márfi Gyula érsek atya mindig hangsúlyt helyezett a lelkipásztori közelségre, a szeretetteljes jelenlétre. Szavai, humora, emberközeli magatartása sokak számára jelentett erőt és bátorítást.
Szívügye volt az igehirdetés, a szentségek ünneplése, a hitoktatás és az egyházmegye közösségeinek támogatása.
Ökumenikus nyitottságát külföldi tanulmányai formálták. Széles látóköre és teológiai érzékenysége révén az egyház társadalmi és kulturális kihívásaira is figyelmesen reagált.
„A szeretet soha el nem múlik” – jelmondata életének vezérfonala volt. Szolgálatában sokan fedezték fel a derű, az emberség, a hivatás iránti elkötelezettség és a felelősségteljes pásztori lelkület példáját.
Márfi Gyula 2017-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, életművének és egyházmegyei szolgálatának elismeréseként.
A jubileum ünneplésére november 30-án Szombathelyen került sor hálaadó szentmise keretében, ahol nagyszámú hívő köszöntötte az emeritus érseket. Gyula érsek köszöntőjében elmondta, a szentmise – görög nevén eucharisztia – hálaáldozat, amelyben ezúttal különösen is Isten iránti köszönetét fejezte ki három évtized püspöki szolgálatáért és az életében megtapasztalt számtalan kegyelemért. Ugyanakkor alázattal szólt a bocsánatkérés szükségességéről is: „Még egy püspök sem mentes minden mulasztástól” – fogalmazott.
A szentmise szónoka, Dr. Székely János megyéspüspök, három adventi vers gondolatain keresztül idézte fel Márfi érsek személyiségét: derűjét, szegények iránti érzékenységét és az evangéliumi öröm hiteles sugárzását. Kiemelte: Márfi Gyula „karácsonyi ember”, aki derűt, világosságot, Isten örömét közvetíti – olyan pap, akinek puszta jelenléte is Isten közelségét teszi tapinthatóvá.
A szentmise végén az emeritus érsek meghatottan mondott köszönetet mindazoknak, akik imádságukkal, szeretetükkel és jelenlétükkel kísérték szolgálatának jubileumát. Márfi Gyula érsek több mint két évtizedes szolgálatával stabilitást, lelki gazdagságot és közösségformáló erőt adott a veszprémi főegyházmegyének.
A veszprémi főegyházmegye főpásztora, papsága és a hívek közössége szeretettel és imádsággal mond köszönetet Dr. Márfi Gyula emeritus érseknek a szolgálatáért, hálával emlékezik életére, és kéri a Mindenható bőséges áldását.
