Az ökumenikus imahét záró alkalmát Veszprémben, a Református Nagytemplomban tartották meg. A közös imádságra egybegyűlt híveket Niederhoffer Zoltán református lelkész köszöntötte házigazdaként, hangsúlyozva: az ökumenikus találkozások nemcsak alkalmak, hanem közös tanúságtételek Krisztus mellett.
Az igehirdetés szolgálatát Udvardy György érsek látta el. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten igéje gyűjtötte egybe a keresztényeket ezen a héten, azzal a szándékkal, hogy eljussunk „Krisztus teljességének mértékére”, a hitben való nagykorúságra és az érett, felelős keresztény életre.
Udvardy György három kulcsfontosságú fogalom köré rendezte tanítását: egység a hitben, a felnőttkor ismerete, valamint Krisztus teljességét elérő nagykorúság. Rámutatott: a hit Isten ajándéka, amely egyszerre személyes és közösségi valóság. Egyéni döntés és közös vallomás, amely Krisztushoz köt bennünket, és ugyanakkor küldetéssé is válik a világ felé.
Érsek atya hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus az egyetlen értelmezési pont életünk minden kérdésében: Ő az alfa és az omega, benne nyerjük el identitásunkat, és benne értelmezzük döntéseinket, küzdelmeinket, hivatásunkat, a szeretet és az igazság kérdéseit. Nincs más út, nincs más válasz – Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
A „felnőtt hit” ismérveként szólt a növekedésre való készségről, a hitért való küzdelemről, a kereszt hordozásáról, valamint a jövőbe vetett reményről. A Krisztus teljességét elérő nagykorúság olyan hitet jelent, amely nem menekül a kérdések elől, hanem keresi az igazságot, műveli az erényeket, és képes várni az alkalmas pillanatra a cselekvéshez.
Érsek atya külön hangsúlyt adott annak is, hogy a hit kultúrát teremt. Krisztus nélkül nincs jövő – sem az egyén, sem a közösségek számára. A megváltottságból fakadó kultúra az, amely valóban emberhez méltó, és amelyben az együttérzés, a felelősség és a remény formálja az életet.
Zárásként a főpásztor arra buzdított: legyünk lelkes emberek, akik nem engedik, hogy a letargia vagy a rossz uralja a mindennapokat. A lelkes ember lelket ad a közösségnek, az egyháznak, a kultúrának. Az ökumenikus imahét pedig nem lezárás, hanem iránytű: a hitben való egység, az érett keresztény élet és a Krisztus teljessége felé vezető út kijelölése.
A közös „Ámen” nemcsak a hét végére adott válasz, hanem a mindennapi keresztény élet vallomása is: Hiszek. Legyen úgy.
