A 2025/2026-os tanév katekétáknak szóló első központi rekollekciójának középpontjában a remény állt: az a kincs, amely nem puszta érzés, hanem maga Krisztus, az örök élet ígérete. Az eseménynek 2026. augusztus 26-án az Érseki Főiskola adott otthont, előadója pedig Horváth Ágnes, az MKPK Hitoktatási Bizottságának igazgatónője volt. A nap során előadások, imádságok és kiscsoportos beszélgetések segítették a katekétákat abban, hogy újra felfedezzék a remény erejét személyes életükben és szolgálatukban. A remény ugyanis nem puszta vágyakozás: mindig a jóra irányul, a jövő felé mutat, és a közösségben válik teljessé. Egymást hordozva juthatunk előre, hiszen a remény soha nem csupán rajtunk múlik, hanem valódi „csapatmunka”. Ebben a küldetésben különleges szerepe van a katekétának, aki nem csupán tanító, hanem a hit élő tanúja. A Katekézis Direktóriuma emlékeztet: a katekéta, aki Isten irgalma előtt áll, sosem szűnik meg remény jele lenni testvérei számára. Karizmája, imádsága és személyes tanúságtétele ad életet minden módszernek és eszköznek. Legfőbb szolgálata pedig abban áll, hogy kísérőként segíti növendékeit felismerni: mire hívja őket Isten.
A rekollekció központi témái között kiemelt helyet kapott a búcsú és a szentgyónás jelentősége, különösen a szentév fényében. A gyónás a gyógyulás szentsége: nemcsak eltörli a bűnt, hanem Isten kegyelmével begyógyítja a sebeket, újjáteremt, és a megtérés útjára hív. A szentév különös alkalom arra, hogy újra felfedezzük: a búcsú ajándéka nem csupán bűnbocsánat, hanem a bűn következményeinek eltörlése is – Isten szeretetének gyógyító ereje, amely teljesebbé teszi az életünket.
Ugyanilyen hangsúlyosan állt előttünk Bódi Mária Magdolna példája, aki tiszta hittel és rendíthetetlen bátorsággal vállalta Krisztus melletti tanúságtételét egészen a vértanúságig. Élete arra tanít, hogy a remény nem halvány érzés, hanem Isten ereje, amely a nehézségek közepette mutatkozik meg igazán. Magdolna ma is arra hív bennünket, hogy a próbákat ne akadályként, hanem Istenhez vezető útként éljük meg. Az ő tanúságtétele erőt ad, hogy katekétaként és keresztényként a világban mi is a remény jelei lehessünk.
A közös megosztásokban és az ünnepi szentmisében mindannyiunk szívében megerősödött: katekétaként és keresztényként feladatunk, hogy a világban a remény tanúi legyünk. A szentmisét dr. Takáts István általános helynök mutatta be, aki homíliájában a hitelesség fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint hangsúlyozta: hiteles élet nélkül nem válhatunk a remény hiteles közvetítőivé. Bódi Mária Magdolna mindennapi életében derűt, kedvességet, szelídséget és örömöt sugárzott. Krisztust képviselte a hétköznapokban, és életáldozatával ma is példát ad számunkra. Helynök atya homíliájában azt a kérdést állította elénk: „Mi hogyan tudunk a remény emberei lenni?” Négy gondolatban fogalmazta meg ennek útját. Elsőként a katekéta hitelességét emelte ki, amely megszólítja a rábízottakat. Másodikként arra mutatott rá, hogy „akire nézünk, az tükröződik az arcunkon”. Magdi nehéz körülmények között élt, mindez azonban nem vette el jókedvét. Belső sugárzása abból fakadt, hogy tekintete Istenre irányult, és ebből merített erőt, hogy másokat felemeljen és reménnyel ajándékozzon meg.
Harmadikként az elköteleződés és a szenvedély jelentőségét hangsúlyozta. Csak az tudja mások lelkét lángra gyújtani, aki maga is a hit és a szeretet tüzével ég. Magdi életében ez a belső tűz volt jelen: Krisztus iránti hűsége és odaadása. Végül emlékeztetett arra, hogy mindannyian az örök élet polgárai, a mennyország zarándokai vagyunk.
A szentmise és a közös együttlét arra hívta a jelenlévőket, hogy Bódi Mária Magdolna példáját követve mi magunk is a derűs remény tanúi legyünk a világban.
