2025. június 28-án, szombaton 11 órakor került sor a nagykapornaki Szentséges Üdvözítő-templom búcsúünnepére, amely egyben főtisztelendő Dr. Varga István címzetes apát, a Veszprémi Hittudományi Főiskola nyugalmazott rektora pappá szentelésének 60. évfordulója is volt.
Tódor Szabolcs helyettes esperes-plébános felolvasta Dr. Udvardy György veszprémi érsek ünnepi köszöntő levelét, amelyben érsek atya személyes gondolatokkal méltatta Dr. Varga István címzetes apát papi szolgálatát, lelkipásztori hűségét és a teológiai oktatásban betöltött szerepét.
Ezt követően a jubiláns atyát hálával, szeretettel és megható szavakkal köszöntötte Tódor Szabolcs, megköszönve mindazt a lelki és emberi gazdagságot, amelyet papi szolgálata során közvetített. Felidézte példamutató életét, lelkiismeretes megjelenését, a nevelésben és képzésben tanúsított igényességét. Köszönetet mondott a közösségért tett fáradhatatlan munkájáért, a közösségi kirándulásokért, a személyes jelenlétért, valamint az idős korában is megélt, élő tanúságtételéért. Hangsúlyozta, hogy a jubiláns mindig szívesen osztotta meg történeteit és bölcsességét a fiatalabb nemzedékkel is, és kifejezte reményét, hogy még sokáig köszönthetik körükben.
Az ünnepi alkalomra az ország számos részéről érkeztek paptestvérek, egykori tanítványok, barátok és zarándokok, hogy együtt adjanak hálát Dr. Varga István címzetes apát hat évtizedes papi szolgálatáért. A jelenlétük is kifejezte, hogy a jubiláns atya életútja, lelkipásztori és tanári munkája sokak számára jelentett iránytűt, megerősítést és lelki támaszt.
A szentmisén Dr. Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök mély lelki tartalmú szentbeszédében az Úr Jézus Szent Szívének ünnepéhez kapcsolódva a papi hivatás misztériumáról, a hivatás iránti hálaadásról és a papi élet tanúságtévő erejéről elmélkedett.
Rámutatott, hogy sokak számára ma is kérdéses lehet: „Van-e értelme egy papi jubileumot megünnepelni?” Egyesek értetlenül állnak a papi élet mellett meghozott áldozat előtt – akár úgy is gondolva, hogy az emberek nem érdemlik meg ezt az áldozatot. Ez azonban – mutatott rá a püspök – „ugyanaz a látásmód, amellyel a farizeusok néztek Jézusra, amikor látták, hogy a vámosokkal és bűnösökkel leül egy asztalhoz.”
Ennek kapcsán idézte az elveszett juhról szóló példabeszédet, amelyben Jézus bemutatja: „Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz ember miatt, akiknek nincs szükségük megtérésre.” Isten szeretete – hangsúlyozta – „nem számító, nem okoskodó, hanem megelőző, irgalmas és túláradó.”
A szónok utalt egy teológiai előadásra is, ahol az előadó úgy fogalmazott: a klasszikus görög rend és harmónia világába „a kereszténység bevezetett egy felsőbbrendű rendetlenséget, egy isteni őrületet, amely szétszakít és megújít mindent.” Ez az „őrület” a teológiai erények tüzéből fakad, amely „halálos égési sebet ejt a lelkünkben”, s hajt bennünket a tökéletesség keresésére.
Külön köszöntve a gyémántmisés atyát, a nyugalmazott püspök így fogalmazott: „Isten szeretetének ez a tüze égetett meg téged is, amikor meghallottad az Úr Jézus hívását: Jöjj, kövess engem!”
A hivatás kérdésére térve hangsúlyozta, hogy Jézus ma is hív: „Aki keresztény módon él, gyakorolja hitét, és szívesen vállalkozna arra, amit a papi hivatás jelent, már meghallotta a hívást.” A hivatás azonban csak akkor válik teljessé, ha az Egyház megerősíti – különösen a szentelés által. E folyamatban döntő szerepe van a keresztény család példájának és imájának is.
Pápai Lajos ny. megyéspüspök idézte Szent II. János Pál pápa szavait is: „Minden hivatás mögött ott áll egy vagy több jó pap példája.”
A szentbeszéd zárásaként a szónok megemlékezett a papi élet mélységes titkáról: „Minden papi hivatás Isten ajándéka, amely felülmúlja az embert. A kiválasztás minden érdem nélkül történik, öröktől fogva.” Ezért méltán adhatunk hálát egy 60 év papi szolgálatot betöltő életért, amely maga is tanúságtétel Isten irgalmas szeretetéről.
Az ünnepélyes szentmise végén Molnár Szilárd polgármester elmondta: “Hálás szívvel köszönjük mindazok fáradhatatlan munkáját – önkénteseknek és segítőknek –, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a méltó és felemelő ünnep megvalósulhasson.” A gyémántmisés ünnepség különleges pillanataként Dr. Varga István címzetes apát, Nagykapornak szülötte, a település, Nagykapornak Díszpolgára címet vehette át. Az elismerést a község polgármestere adta át, méltatva Varga atya papi szolgálatát, tudományos és lelkipásztori tevékenységét, valamint azt a példaértékű életutat, amelyet hitében és küldetésében megélt – és amelyre Nagykapornak közössége is méltán lehet büszke.
A szentmise a gyémántmisés atya ünnepélyes áldásával zárult, amelyben Isten kegyelmét és áldását kérte a jelenlévő hívekre és a közösség minden tagjára. Az ünnepi szentmisét követően agapéval folytatódott az ünneplés, ahol családtagjai, rokonai, barátai, paptestvérei személyesen is köszöntötték Dr. Varga István atyát, hálát adva életéért, szolgálatáért és tanúságtévő hivatásáért.
A gyémántmisés jubiláns atya tiszteletére bemutatott hálaadó szentmisén közreműködött a búcsúszentlászlói és nagykapornaki templomok énekkara, valamint a Zala Brass fúvósegyüttes.
