Október 5-én, vasárnap Lisieux-i Kis Szent Terézt ünnepelték Keszthelyen. Az ország számos pontjáról érkeztek hívek, hogy közösen tisztelegjenek a szent emléke előtt, kérve közbenjárását és példáját a hitben való kitartásban.
Az ünnepi esemény kezdetén Dr. Dublecz Károly, az egyházközség világi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve arra, hogy „e templom a kármelita lelkiség egyik fontos zarándokközpontja, ahová sokan érkeznek az ország különböző részeiről.” Mint mondta, „sokakhoz közel áll Kis Szent Teréz, aki azt vallotta: a kis dolgok által is el lehet érni a nagyszerűséget. Büszkék vagyunk arra, hogy e templom az ő védőszárnyai alá került, és bármikor jöhetünk hozzá imára vagy egy-egy kéréssel.”
A szentmise elején Schall Tamás atya búcsúi ünnepre írt versét olvasták fel, mely a közösség imádságos lelkületét és a Karmel szellemiségét foglalta költői formába. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Dr. Martos Levente Balázs, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke volt.
„Az emelő kar Jézus karja” A segédpüspök szentbeszédét a Krisztusban megélt bizalom gondolatával kezdte: „A mi Urunk Jézus Krisztus, aki húsvét vasárnap belépett bezárkózott tanítványai közé, rájuk lehelt és azt mondta: Vegyétek a Szentlelket! Ő lépjen be most közénk, nyissa meg bezárkózásra hajlamos szíveinket és árasszon el bennünket Szentlelkének vigasztalásával.”
Egy megható történet felidézésével mutatta be, mit jelent Istenbe vetni a bizalmat: „Szent Teréznek, Lisieux-i Szent Teréznek az egyik kedves mondása, hogy az ő számára az emelő kar, amely majd igen biztosan magasba emeli őt, Jézus karja lesz.” A püspök rámutatott: Teréz gyermeki bizalma abban nyilvánult meg, hogy „kezdettől fogva tudván tudta és bízva bízott abban, hogy Jézus karjának ereje nem hagyja őt a mélyben, hanem fölemeli, magasba helyezi.”
Hivatás, hűség, kapcsolódás – három útravaló Kis Szent Teréz lelkületéből. A segédpüspök három, ma is érvényes életvezető gondolatot emelt ki a szent példájából: a hivatás felismerését, a hűség próbáját és a kapcsolódás szentségét. Ezekben – mint fogalmazott – „Kis Szent Teréz élete ma is különösen hangsúlyosan megmutatja, mit jelent Istenre bízni az életünket.”
A hivatás felismerése „Milyen gyönyörű az a részlet, amelyet bizonyára mindannyian ismerünk és talán szeretünk is Teréz életéből, amikor azon gondolkodik, hogyan tud hivatást választani, ha egyszer mindent akar lenni.” – idézte a püspök.
„S végre megtalálta: rájöttem, hogy az Egyház szívében a szeretet leszek. És ahogyan a szeretet élteti az Egyház minden tagját, úgy leszek én is az Egyház szívében élő szeretet.”
A segédpüspök hozzátette: „Van sok olyan pillanat manapság, kedves testvéreim, amikor elveszítjük szem elől a nagy egészet. Elveszítjük a bizalmat, hogy érdemes a nagy egészet szolgálni. Érdemes apró, de értékes tagnak lenni az egészben.” Teréz végtelen bátorsága és gyermeki bizalma – mondta – abban mutatkozik meg, hogy „ő a legértékesebbet akarta, s ezért mindenkinek a szolgája lett.”
A hűség próbája. A második útravalóként a püspök a hűségről beszélt, amely Teréz életében is komoly lelki próbatétel volt.
„Úgy tűnik, Terézt Isten kiszolgáltatta korának legsötétebb kísértése számára – az istentelenség, az istentagadás kísérti meg. És ebben a félelmetes sötétben vakon bízik Jézusban.”
A püspök így folytatta: „Vajon a mi hűségünk mennyire megpróbált hűség? S ha ismerjük a sötétségnek ezeket a mélységeit, vajon kaptunk-e ott egy reménysugarat, hogy Isten ott is jelen van.”
A kapcsolódás szentje. Végül a püspök arról beszélt, hogy Kis Szent Teréz életpéldája a személyesség és a kapcsolódás modern üzenetét hordozza.
„Amikor egy ilyen sokak által, az egész világ által kedvelt szenttel találkozunk – akiről Ferenc pápa azt írja, hogy a nem hívők is szívesen csatlakoznak hozzá –, miben van az ő népszerűségének titka?” Majd így válaszolt: „Ő Teréz, a személyesség, a kapcsolódás modern szentje. Egy olyan világban, ahol sok a kommunikációs eszköz, mégis borzasztóan hiányoznak a valódi kapcsolatok.”
A segédpüspök szerint „a fiatalok ma gyakran mondják: ehhez tudok kapcsolódni. Teréz az, akihez ma is lehet.” Kis Szent Teréz a kármel falai között fedezte fel a belső kapcsolódás útját – azt, hogy a szeretet nem elsősorban a szavakban, hanem a szív csendjében születik meg. „Aki szeret, az mindig elér a másikhoz.” – zárta gondolatait a püspök.
A búcsú csúcspontja most is a rózsaeső volt. A lehulló szirmok Kis Szent Teréz utolsó szavait idézték:
„Miután meghalok, rózsaszirmok záporozzanak rám.” A szentmise végén Mezei András plébános hálás köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik szolgálatukkal, önkéntes munkájukkal és segítségükkel szebbé tették az ünnepet. A liturgián zenei szolgálatot végzett a Kis Szent Teréz Kórus és a Festetics György Zeneiskola vonós zenekara, méltó zenei keretet adva az ünnep áhítatos légköréhez. A búcsú napja nemcsak az imádság és hála alkalma volt, hanem egyben hitvallás is arról, hogy Kis Szent Teréz „kis útja” ma is járható: a gyermeki bizalom, az egyszerű szeretet és az apró, hűséges tettek útja, amely földről az égbe vezet.
Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak és a kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz útjának bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök dicsőséged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
