A nyár egyik legkülönlegesebb lelki élményében részesülhettek mindazok, akik június 28-án este ellátogattak a veszprémi Érseki Palotába. A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor szerzetesközössége ezúttal nem saját monostorának falai között, hanem a Veszprémi Főegyházmegye szívében imádkozta el a kompletóriumot, a napot lezáró zsolozsmát.
A gyertyafénybe burkolózó palota csendes fogadótere különleges helyszínné vált ezen az estén. A félhomály, a szerzetesek gregorián dallamai és a közös imádság olyan légkört teremtettek, amelyben a jelenlévők kiszakadhattak a mindennapok zajából, és Isten jelenlétére figyelhettek.
A közös imádság előtt Dr. Udvardy György érsek atya köszöntötte a résztvevőket és a bakonybéli bencés közösséget, külön is üdvözölve Bán Izsák perjelt. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez az este valódi imaalkalom.
– Nem úgy teszünk, mintha imádkoznánk, hanem valóban imádkozunk – fogalmazott.
Érsek atya arra is emlékeztetett, hogy Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepének előestéjén az egész Egyházra tekintünk, amelyet a két apostol hite, tanúságtétele és vértanúsága épített. Ezért is különösen beszédes, hogy ezen az estén nem a székesegyházban, hanem az Érseki Palotában gyűltek össze imádkozni.
Beszédében felidézte, hogy a püspöki palota évszázadokon át egyszerre volt az egyházkormányzás, a közös szolgálat és az imádság helye. A püspök és munkatársai innen végezték szolgálatukat, amely mindig az imádságból táplálkozott.
Kiemelte azt is, hogy a szerzetesi közösségek a Szentlélek különleges ajándékai az Egyház számára. A bakonybéli bencések évszázadok óta az imádság szolgálatával hordozzák az Egyház életét, miközben hozzájuk számos világi hívő is kapcsolódik.
– Imádkozni jöttünk együtt: a püspök, a szerzetesek és a világi hívek az Egyházért, az egyházmegyéért és egymásért ezen a csodálatos estén – fogalmazott.
Ezt követően Bán Izsák OSB perjel vezette be a jelenlévőket a kompletórium világába. Elmondta, hogy a zsolozsma az idő megszentelésének imádsága: a nap folyamán újra és újra megállítja az embert, hogy Isten jelenlétére figyeljen.
A kompletórium a nap utolsó közös imádsága, amely egyszerre jelent hálaadást, lelkiismeret-vizsgálatot és teljes bizalommal való ráhagyatkozást Istenre. A szerzetesi hagyományban különösen szorosan kapcsolódik az élet végességének elfogadásához is: ahogyan egy nap lezárul, úgy egyszer életünk is beteljesedik Istenben.
Izsák atya arra bátorította a jelenlévőket, hogy ne csupán a szövegeket kövessék, hanem engedjék, hogy a zsoltárok egy-egy mondata személyesen is megszólítsa őket.
– A zsolozsma nem elsősorban arról szól, hogy mi beszélünk Istenhez, hanem arról, hogy meghalljuk, mit szeretne Ő mondani nekünk – fogalmazott.
A szerzetesek ősi hagyomány szerint, egyszerű testtartásokkal, csendekkel és gregorián énekkel végezték az imádságot. A gyertyák fénye, a történelmi falak csendje és a közös zsoltáréneklés együtt olyan lelki teret alkotott, amelyben sokan valóban átélhették azt, amiről az este szólt: letenni a nap terheit, Isten kezébe helyezni az életet, és békével készülni az új napra.
A Veszprémi Érsekség és a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor közös imaalkalma megmutatta, hogy a liturgia nem csupán hagyomány, hanem élő találkozás Istennel. Egy olyan csendes találkozás, amelyben a püspök, a szerzetesek és a világi hívek együtt hordozzák az Egyházat imádságban, és amelyből minden résztvevő megerősödve térhet vissza a hétköznapok szolgálatába.
