Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
(Lk 23, 42–43)
XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi éve alkalmából a 20. századot a Megváltó emlékezetére hirdette ki. XI. Pius pápa 1925-ös szentév végén december 11-én rendelte el Krisztus Király ünnepét, ráirányítva a figyelmet, hogy Krisztus megtestesülése és megváltó halála, a királyi műve: a világ megváltása.
„Azért apostoli hatalmunknál fogva az Úr Jézus Krisztusnak, mint Királynak ünnepét elrendeljük, amely évenként október hó utolsó vasárnapján … az egész világon megülendő. … azon a napon évenként megújíttassék az emberi nem fölajánlása Jézus Szentséges Szívének, amint azt szentemlékű elődünk, X. Pius pápa már elrendelte.” (Quas primas enc.)
1969 óta – a II. Vatikáni Zsinat Liturgikus megújulásának döntése értelmében – Krisztus Király ünnepe az egyházi év utolsó vasárnapja.
Boldog Bódi Mária Magdolna 1941. október 26-án, Krisztus Király vasárnapján tette le tisztasági magánfogadalmát a balatonfűzfői Jézus Szíve-templom oltárra előtt. Élete végig tanúbizonysága volt a krisztusi szeretet hétköznapi megélésének embertársai felé, és krisztusi erkölcsök melletti kiállásnak. Egy mindennapi lány volt Magdi, mint sokan mások. Nem rendelkezett bármiféle különleges tehetséggel, nem kimondottan vallásos családból származott, mint példaképei Lisieux-i Szent Teréz, Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit, vagy Tiszteltreméltó Kaszap István. Mindennap meg kellett küzdenie, a hite miatt a sok gúnnyal, csúfolódásokkal, a környezet és saját nehéz anyagi helyzetével, méltatlan és megalázó elutasításokkal, tisztasági fogadalma miatti megpróbáltatásokkal, mind a külső hatásokkal, mind a testében-lelkében zajló folyamatokkal. Hite azonban segítette, hogy a világi és a lelkében zajló kihívásokra Krisztusnak tetsző válaszokat adjon. Biztos volt olyan, hogy ez nem sikerült. Az életében megmutatkozó folyamatos erénygyakorlás, szentségekhez járulás, ima, szentmise, és ájtattasságokon való részvétel, böjt, másokért vállalt önmegtagadás azonban állandóan megerősítette, hogy sok kis apró döntéseken keresztül a legnehezebb helyzetekben is valóban az Istennek tetsző döntést hozza meg. Elfogadta a Megváltó Király szeretetét, és ezt tudta a környezetének sugározni. Nem riadt vissza sem a világi, sem a lelki megpróbáltatásoktól, melynek egyedüli erőforrása Krisztus Király örök országába vetett hite volt.
Élete tanúbizonysága az embertársak felé megmutatkozó krisztusi szeretetnek. Vértanú halála pillanatában – melyet Krisztusnak tett hűsége miatt önként vállalt – királyi jegyeséhez, a Megváltóhoz fohászkodott: „Uram Királyom! Végy magadhoz!”
