Advent negyedik hetének hétfői hajnalán, a veszprémi Feltámadt Üdvözítő-templomban mutatta be utolsó roráte szentmiséjét Dr. Udvardy György érsek atya. Négy héten át, minden hétfő reggelen közös imádságra és lelki készületre hívta a híveket, hogy Mária lelkületével készüljenek Krisztus születésének ünnepére.
Köszöntőjében az advent ősi imádságos vágyát idézte meg: „Harmatozzatok egek, várjuk az Úr érkezését, táruljatok föl örök kapuk, belép rajta a dicsőség királya.”
Mint fogalmazott, az egyház közösségében és személyesen is ezt az érkezést várjuk: hogy az Úr belépjen szívünk ajtaján, otthonra leljen bennünk, és törvényei szerint formálja életünket.
A szentmise evangéliuma Mária Magnificatját, az öröm és hála imádságát állította a hívek elé. Érsek atya prédikációjában hangsúlyozta: adventben az egyház Máriára tekint mint a várakozó és imádkozó asszonyra, aki az imádság lelkületével fogadja Isten cselekvését.
Mária imája az egyház eleven tapasztalatát hordozza – magasztalás, öröm és bizalom egyszerre. Az imádkozó ember – mutatott rá az érsek – már megtapasztalta Isten hűségét, felismeri hatalmas tetteit, és képes túllépni önmagán, saját fájdalmain és kérésein. Az imádság felemel, örömre nyitja a szívet: „Szívem ujjong megváltó Istenemben.”
Érsek atya kiemelte: az imádkozó ember az imában ismeri fel igazán Isten gondviselő jelenlétét a világban, az isteni logikát, amely felmagasztalja az alázatosakat, betölti az éhezőket javaival, és új látást ajándékoz az embernek önmagáról és a világról.
Az imádság – hangsúlyozta – nem csupán az ünnep pillanatában nyitja meg számunkra Isten jelenlétét. Az Úr szeretetével, irgalmával és hűségével a hétköznapjainkba is „beletestesül”: erőfeszítéseinkbe, küldetésünkbe, mindennapi szolgálatunkba.
Advent ebben segít bennünket, hogy Mária imádságos lelkületét öltsük magunkra, és így ne csak a karácsony üzenetét értsük meg, hanem az ünnep utáni időben is képesek legyünk felismerni a velünk élő Istent.
A szentmise végén Dr. Takáts István általános érseki helynök, plébános atya mondott köszönetet érsek atyának a négy héten át tartó lelki kísérésért, amely segített felismerni Isten szeretetének művét a világban és saját életünkben is.
Búcsúzó szavaiban Udvardy György érsek atya háláját fejezte ki a közös készületért, és arra bátorította a híveket, hogy a karácsonyban erősödjön meg bennünk a kölcsönös bizalom: Isten bizalma az ember iránt és az emberek egymás iránt. Mint fogalmazott, a gyermek születése mindig a remény és a jövő jele – s ebben a reményben hivatott továbbra is élni az egyház közössége.
A főpásztorral az utolsó roráte szentmise így nem lezárása, hanem beteljesedése lett a közös adventi útnak: imádságban megerősített szívvel, Mária lelkületével érkezni Krisztus születésének ünnepéhez.
