Mindszenty József püspök 1945 nagyböjtjén, a háború pusztításának közepette fogalmazta meg körlevelét. Szavai egy olyan korszakban születtek, amikor a halál, a veszteség és a bizonytalanság mindennaposnak számított. Ebben a történelmi helyzetben a püspök a nagyböjt egyik legfontosabb üzenetére hívja fel a figyelmet: „Emlékezzél meg, ember, hogy por vagy” – vagyis az emberi élet mulandó, de a lélek és Isten örök.
A püspök szerint a történelmi viharok idején különösen világossá válik az emberi élet mulandósága. Amikor a földi javak – otthon, vagyon, biztonság – egyik napról a másikra eltűnhetnek, akkor az embernek újra az örökkévalóság felé kell fordulnia.
„Mennél silányabb, veszendőbb az emberi élet és annak javai, annál inkább kell, hogy forduljunk az örökkévalóság felé.”
Mindszenty hangsúlyozza: a hit, az imádság, a szentmise és az Egyház megtartó erőt jelentenek még a legnehezebb időkben is. Azt írja: „A megvadult ember megtiporhat, meggyötörhet engem, de nekem mennyei Atyám van.”
A nagyböjt középpontjába Krisztus szenvedését állítja. Jézus nemcsak együtt érez az emberrel, hanem előtte jár a szenvedés útján, keresztet hordozva, elhagyatva, tetteiben azonban a szeretet vezérli.
A körlevél egyik legerősebb része a bűnbánatra való hívás – „Soha jobb alkalom bűnbánatra, mint ma.” Arra buzdít, hogy az ember ne csak a világ igazságtalanságait sirassa, hanem őszintén nézzen szembe saját bűneivel is. A szenvedések józanítanak, alázatra tanítanak, és lehetőséget adnak a megtérésre. A püspök arra buzdít, hogy az ember ne kétségbe essen, hanem alázattal forduljon Istenhez, mert a töredelmes szívet az Úr örömmel fogadja. Úgy fogalmaz: „Ha bűnbánatot nem tartotok, elvesztek.”, hozzátéve „A bűnbánó és megalázkodott szívét az Úr nem veti meg.”
A körlevél végső üzenete reményteljes: aki Krisztushoz fordul, az nem marad egyedül a szenvedésben, és részesülhet az örök élet ígéretében.
