A Mindszenty József bíboros tiszteletére készült novéna kilenc napon át hív közös imádságra és elcsendesedésre. Az imák, elmélkedések és idézetek segítenek abban, hogy nagyböjt idejében – vagy az év bármely szakaszában – újra és újra Isten szeretetének fényében tekintsünk életünkre, kapcsolatainkra és szolgálatunkra. Mindszenty József élete és tanúságtétele arra bátorít, hogy a küzdelmek és megpróbáltatások közepette is hűséggel, bizalommal és reménnyel járjunk a megtérés útján.
5. nap
Gyümölcseink
Elcsendesedünk
Novéna-ima
Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője.
Az ő égi közbenjárására segíts meg minket! Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására Szentlelkével segítsen minket az Isten, hogy rátaláljunk magunkra, egymásra és életünk teljességére!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!
Pater noster / Mi Atyánk Ave Maria / Üdvözlégy Mária Gloria / Dicsőség
V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)
Isten igéje
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,16–17)
Buzdítás
„Az ember nem független: beleilleszkedik nagy egymásrautaltsággal egy társas közösségbe.” Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: kö- zelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.
5. napi idézet
„Ma délelőtt bementem a bíboroshoz. Tóth Miklós nevű híve Budapestről, aki a Szülők Szövetségének az elnöke volt, mindig küld neki kivágott újságcikkeket, de rendszerint akkor, amikor már mindenhonnan megkaptuk ugyanazokat. És mindig ír neki pár sort. Ott él feleségétől elváltan alamedai magányá- ban. Meg is látogattuk, amikor San Franciscóban voltunk. Rém unalmas légkör volt abban a házban. Mondom a bíborosnak, nem kell mindig saját kezűleg válaszolni ezekre a megküldött újságcikkekre. Erre rám néz és azt mondja: – Én viselem el ezt az embert! Óriási hűség van benne régi emberei iránt.”
Elmélkedés
„Gyümölcséről lehet a fát felismerni. A jó ember jó kincséből jót hoz elő.” (Mt 12,33; 12,35) Az ember olyan, mint egy Isten által ültetett fa a Paradicsomkertben. A Teremtő szeretettel ápolja, gondozza, öntözi facsemetéit. Örül a sokféle fának, levélnek, virágnak és gyümölcsnek. A fára bízza, hogy merre nő, hova fejlődik. Nagyra nő vagy kisebb marad, formát ölt vagy terebé- lyesedik. Virágzik, zöldell vagy téli pihenőt keres magának.
Ránk bízza az életünket és nap mint nap örömét leli bennünk, a létezésünkben. És örül minden kis és nagy változásnak, alakulásnak, a legapróbb életjeleinknek.
Mindszenty bíboros gyermekkorában tanulta meg, hogy milyen a jó gazda. Ebből a tapasztalatból is forrásozott hite és lelkipásztori élethivatása. Isten-kapcsolata a börtönévek magányában mélyült el, ekkor vált istenközeli szentté. Élete végén gyakran ismételte „az ő magyarjainak”: „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról. Ezek a falevelek, a vihar akármennyire tépi őket egymástól, szeretetben mindig jobban kell közelí- teni nekik egymáshoz. Kérve kérlek benneteket, szeressétek egymást, és a családi körben és társadalmi körben forróbb legyen az egymás iránt való szeretet, mint talA án esetleg régebben volt.”
A mai imádságot Dr. Takáts István érseki általános helynök atyától hallják:
