A Mindszenty József bíboros tiszteletére készült novéna kilenc napon át hív közös imádságra és elcsendesedésre. Az imák, elmélkedések és idézetek segítenek abban, hogy nagyböjt idejében – vagy az év bármely szakaszában – újra és újra Isten szeretetének fényében tekintsünk életünkre, kapcsolatainkra és szolgálatunkra. Mindszenty József élete és tanúságtétele arra bátorít, hogy a küzdelmek és megpróbáltatások közepette is hűséggel, bizalommal és reménnyel járjunk a megtérés útján.
7. nap
Forrásaink
Novéna-ima
Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket az Isten a testi-lelki nehézségek hordozásában, hogy abban ami rossz, meglássuk a több és nagyobb jó lehetőségét!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!
Pater noster / Mi Atyánk Ave Maria / Üdvözlégy Mária Gloria / Dicsőség
V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)
Isten igéje
„Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után.” (Zsolt 42,3)
Buzdítás
„Bármi is történt, ne hordjuk szívünkben a bosszú és elkeseredettség érzését. Imádsággal, türelemmel bontsuk le a falakat.”* Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.
7. napi idézet
„Börtöni szokásom volt, hogy minden vasárnap – 10 órakor, a plébániai misék idején, – a zsoltár gondolatával és dallamával lélekben elindulok a sok-sok hívővel misére: a mindszentiekkel, jákfaiakkal, szombathelyiekkel, zalaegerszegiekkel, veszpré- miekkel, Esztergommal s a főváros hívőivel. A folyam mind szélesebbé vált s hazám más részének hívőit is egyre ölelte. Együtt mentünk Pozsonnyal, a Csallóközzel, Vágmentével, Kassával, Munkáccsal, Kolozsvárral, a székelyekkel, Szabadkával, Csáktornyával, Kismartonnal, Németújvárral. S gondolatban együtt mentem az amerikai magyarokkal és minden színű néppel: az öt világrész hívőivel. Mentünk együtt a különböző szépséges, román, gót vagy barokk istenházakba, vagy az eszkimó jégkunyhó- és a néger szellős sátor-kápolnájába: Szent lakodba jő néped…
Az az érzésem volt, hogy darócban állok közöttük: a keresztény ősegyház vezeklője vagyok. Így kérem őket – amikor nélkülem a világ minden részében belépnek a templomba – hogy rólam, a fogolyról, rólunk foglyokról meg ne feledkezzenek és hogy nekünk foglyoknak is részünk legyen az ő szentmiséjükben. Fegyházi szentmisémet aztán az övékkel egyesítem… Áldozati tányérkám nő, elterebélyesedik az öt világrészre, megrakva minden nyomasztó és elképzelhető igénnyel. Vinculum Caritatis, szeretet köteléke a mi áldozatunk.” * (Mindszenty József)
Elmélkedés
Mi a titka? – kérdezzük a környezetünkben élő szent embereket. Mi a titka a nyugalmadnak, a békédnek, a türelmednek, a jósá- godnak, a szeretetednek? Hogy bírod? Hogy csinálod? Pedig ez nem olyan nagy titok. Mindig személyes, mindenki számára megfejthető, elérhető. A szeretet és a jóság alapvetően döntés kérdése, jó akarok lenni! Bízni akarok Istenben, magamban és az emberekben. Nem egyszeri döntés, hanem életdöntések sorozata. A legnehezebb helyzetekben önmagában az ember kevés, csak Istennel közösen hozhatunk jó döntéseket. „Ha Isten velünk, ki (lehet) ellenünk!” (Róm 8,31)
Jézus Krisztus élete és halála példát mutat számunkra, és jó példát adnak a szentek is. Az emberi jóságnak kimeríthetetlen forrásai vannak, mert az ősforrás maga az Isten, az ő végtelen és belénk ültetett szeretetével. Mindszenty bíboros számára ezért volt fontos az imaélet és a szentségek gyakori vétele. Csendes imádsággal, papi zsolozsmával, szentmisével indult a napja. Az ebéd utáni szentségimádás és a délutáni elmélkedő séta nagyon más körülmények között, de még a börtönben is állandó szokása maradt. Nehéz döntéseit az istenkapcsolata segítette, és ez adott erőt a következmények elviselésére is. Este közösségi együttlét, csendes munka és imádság zárta le életének tevékeny napjait.
A mai imádságot Dr. Takáts István érseki általános helynök atyától hallják:
