Nagyböjt ötödik vasárnapján ünnepi szentmise keretében áldották meg a felújított orgonát Búcsúszentlászlón. Az eseményen Dr. Udvardy György veszprémi érsek celebrálta a szentmisét és tanításában a feltámadásba vetett hit központi jelentőségét hangsúlyozta, majd a templom előtti téren több száz motoros részesült áldásban a biztonságos közlekedésért.
Az orgona segít abban, hogy énekeink felszálljanak az égbe, imádsággá váljanak, és kedvesek legyenek a mennyei Atya előtt – fogalmazott Tódor Szabolcs h. esperes-plébános az orgona megáldásának elején. Hangsúlyozta: ahogyan az orgona sok sípja mind szükséges a maga helyén, úgy közösségünkben is mindenkinek megvan a maga szerepe. Ha minden „síp” megszólal, az ünnep felemelőbbé válik. Kívánsága szerint az orgona az öröm, a szeretet és az imádság hangja legyen e falak között a jelen és az eljövendő nemzedékek számára.
Dr. Udvardy György veszprémi érsek a szentmise elején örömmel köszöntötte az ünneplő közösséget, hangsúlyozva: nagyböjt ötödik vasárnapja a feltámadás reményére irányítja figyelmünket. Kiemelte, hogy a közösség gyarapodása és az Isten dicséretére végzett szolgálat ünneppé formálja az alkalmat, amikor hálát adunk mindazért, amit Istentől kaptunk.
Az érsek rámutatott: a felújított orgona a liturgia szépségét és ünnepélyességét szolgálja, hiszen a szent cselekményben megszólaló zene célja Isten dicsőítése és az emberek megszentelése. Az orgonaszó az „új ének” jelévé válik, amelyet akkor éneklünk igazán, ha életünkkel is Istenhez kapcsolódunk és egymást szeretve élünk. A szertartás során a víz megáldásával, az orgona megszentelésével és a hívek meghintésével kérték Isten áldását, kifejezve: mindent Tőle kapunk, és hozzá fordulunk segítségért.
Dr. Udvardy György veszprémi érsek nagyböjt ötödik vasárnapján elhangzott prédikációjának középpontjába Jézus kérdését állította: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed ezt?” Mint fogalmazott, „életünk szinte egyetlen kérdése ez”: hisszük-e, hogy életünk örök, hogy feltámadunk, és hogy mindaz, ami velünk történik, Jézus Krisztus miatt nyer értelmet.
A főpásztor rámutatott arra a kísértésre, hogy az ember az életét pusztán emberi szempontok szerint értelmezze. „Milyen egyszerűnek tűnne”, ha elegendő lenne az igazságosságban, erkölcsi szabályokban, teljesítményben vagy emberi elgondolásokban bízni – mondta. Mindezek azonban önmagukban nem adnak végső választ. „Mindezeknek csak azért van értelme, mert Jézus Krisztus, az Isten Fia megváltó, aki meghalt értünk, föltámadott és él, és ezzel az élettel jutalmazza azokat, akik hisznek benne.” Ez a keresztény reménység alapja.
A kérdés ezért személyessé válik: „Hiszel bennem?” – idézte Jézus szavait. Az érsek hangsúlyozta, hogy a hit nem pusztán értelmi döntés vagy időről időre megújított elhatározás, hanem bizalom Krisztus személyében. „Bízom benne, mert ő jó, bízom az ő személyében, bízom az ő tanításában, bízom az ő egyházában” – fogalmazott. A hit azt is jelenti, hogy az ember életét Krisztushoz igazítja, és felismeri: a feltámadás hite az élet egyetlen igazi értelmezési pontja.
A nagyböjt éppen ezért az a kegyelmi idő, amikor a hívő embernek választ kell adnia erre a kérdésre. „Nem tudunk úgy innen elmenni, hogy erre a kérdésre ne akarjunk erős, végérvényes választ adni: Hiszem, Uram, hogy te vagy az élet Ura… Hiszem, hogy minden csak azért értelmes, mert a feltámadásod miatt nyer értelmet.” Az érsek kiemelte: Krisztus nemcsak ígéri az örök életet, hanem képes újjáteremteni az embert már most, a bűnökből, a rossz szokásokból és a lelki halál állapotából is.
A hit gyakorlati következményeiről szólva hangsúlyozta: „azért akarok jó lenni, azért akarok igazságos lenni, azért akarok megbocsátani… mert hiszek a feltámadásban.” Pusztán emberi erőből mindez kevés lenne, de Isten ereje képessé tesz rá. A hit ezért cselekvésben valósul meg: a szeretetben, a döntésekben, a felelősségvállalásban, a jövőről való gondolkodásban.
Külön kiemelte, hogy a hit a mindennapi életet is áthatja: a családról, a gyermekekről, a hit továbbadásáról való gondolkodást is ebből kell meríteni. „Nem egy szokás pusztán… hanem az életet adom tovább” – mondta, hangsúlyozva a keresztény nevelés felelősségét.
A közösségi élet példájaként a jelenlévő motorosokhoz fordulva rámutatott: ahogyan ők felelősek egymásért az úton, figyelnek egymásra és közös cél felé haladnak, úgy a keresztény embernek is előre kell tekintenie, felelősséget vállalva önmagáért és másokért. A feltámadás hite ebben ad biztos alapot és irányt.
Az érsek hangsúlyozta az imádság szerepét is: „az imádság a hitnek a gesztusa”. Ha él bennünk a hit, akkor imádkozni akarunk; ha gyengül, az imádság is háttérbe szorul. Ezért hívott mindenkit a hitben való megújulásra és az imádság elmélyítésére.
Prédikációját Jézus szavaival zárta: „Mindaz, aki él és bennem hisz, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” A válasz pedig a közös hitvallásban hangzik el: „Hiszek az örök életben, hiszem a feltámadást…”, amely nemcsak kimondott szó, hanem az egész keresztény élet alapja és iránya.
Molnár Gyula, Búcsúszentlászló polgármestere a szentmise végén köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében felidézte, hogy az orgona mintegy 15 éve elnémult, és ideiglenes megoldásként egy Johannus elektromos orgona szolgálta a liturgiát.
Kiemelte, hogy Szabolcs atya érkezése fordulópontot hozott, aki hangsúlyozta: egy kegyhelyhez méltó, hagyományos orgonára van szükség, és elkötelezetten dolgozott annak megvalósításán. A felújítás nem volt könnyű feladat, megfelelő szakembert és anyagi forrásokat is nehéz volt találni, de végül egy soproni orgonaépítő vállalta a munkát.
A polgármester hangsúlyozta az összefogás jelentőségét: az önkormányzat anyagi támogatást nyújtott, az egyházközség gyűjtést szervezett és bált rendezett, valamint kormányzati támogatás is segítette a megvalósítást. Mindezek eredményeként az orgona ismét megszólalhatott.
Végül köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a felújításhoz, külön kiemelve Tódor Szabolcs atya áldozatos munkáját, aki a kezdeményezés mozgatórugója volt.
A búcsúszentlászlói orgona története több mint egy évszázadra tekint vissza. A jelenlegi hangszer elődjét 1882-ben Benz György építette, aki első és egyben legnagyobb orgonáját készítette el a kegytemplom számára. A két manuállal, pedállal és 888 síppal rendelkező hangszer a kor igényeinek megfelelő, jelentős alkotás volt, amely részben a korábbi barokk orgona sípjait is felhasználta.
1971-ben új orgona építésére került sor Szigeti Kilián bencés szerzetes tervei alapján, a kivitelezést a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat végezte. Bár a hangszer több elemet megőrzött a régi orgonából, a korlátozott szakmai és anyagi lehetőségek, valamint a karbantartás hiánya miatt állapota idővel jelentősen leromlott, és kiszorult a liturgikus használatból.
A közösség azonban továbbra is ragaszkodott a hagyományos sípos orgonához, így a felújításra a Soproni Orgonaépítő Kft. kapott megbízást. A munkálatok során megújult a hangszer fúvórendszere, új motor került beépítésre, korszerűsítették a mechanikát, valamint egy új regiszter is gazdagította a hangzást. A hangszer ma már 1410 síppal rendelkezik, amelyek közül a legnagyobb mintegy 5 méter hosszú.
Az orgonaépítők reményei szerint a megújult hangszer rendszeres karbantartás mellett hosszú időn át szolgálja majd a liturgiát és a hívek közösségét.
Az ünnepség részeként rövid orgonakoncerten is megszólaltatták a megújult hangszert, amely így első alkalommal tölthette be ismét teljes gazdagságában a templom terét, és ízelítőt adott a híveknek az orgona sokszínű hangzásából.
A szentmise végén a veszprémi érsek a templom előtti téren adott motoros áldást, amelyre Szent József napjához (március 19.) és a tavaszi szezon kezdetéhez kapcsolódó hagyomány ad alkalmat. Búcsúszentlászlóra ezúttal is több száz motoros érkezett, akik közösen kérték Isten áldását a biztonságos közlekedésért és a balesetek elkerüléséért.
