A hévízi Szentlélek templom életében különleges eseményre került sor 2025. október 22-én, Szent II. János Pál pápa liturgikus emléknapján. Az ünnepi szentmise keretében helyezték el a templomban a szent pápa vérereklyéjét, amelyet Stanisław Dziwisz krakkói nyugalmazott bíboros-érsektől, Szent II. János Pál egykori személyi titkárától kapott a közösség.
A megható alkalomra nemcsak Hévízről, hanem a térség több településéről is érkeztek zarándokok, hogy együtt adjanak hálát és kérjék a szent pápa közbenjárását.
A szentmise elején Kiss László esperes-plébános köszöntötte az ünnepi alkalomra érkező vendégeket. Az esperes-plébános felidézte az ereklye megszerzésének történetét is. Az ötlet Pókaszepetken született meg, ahol először látott II. János Pál pápa vérereklyét. Hévízen mostanában elég sok lengyel megfordul és egy ilyen vérereklye a templom vonzását is elősegíti. Ez indította arra a plébános atyát, hogy a hévízi templom számára is kérjen egyet. Ebben Cséby Géza tiszteletbeli lengyel konzul segített, aki közvetített a lengyel egyházi kapcsolatokban. Ennek eredményeként 2024 februárjában Krakkóban, Stanisław Dziwisz krakkói nyugalmazott bíboros-érsek úrtól vehette át az ereklyét.
A vércseppet tartalmazó vászondarabot művészi kivitelű ereklyetartóba foglalták, amelynek talpára Kovács Erzsébet készített Szent II. János Pál-ábrázolást. Szent II. János Pál pápa vérereklyéje a szentélyben kapott méltó helyet: a sekrestyeajtó melletti fülkében, a Magyarok Nagyasszonya szobra mellett, amelyet Marton László szobrászművész alkotott. Mivel a szent pápa különös tisztelettel fordult a Szűzanya felé, az ereklyét az Ő szobra mellé helyezték el – olyan helyre, ahol a hívek is közel léphetnek hozzá. Egy lépcső vezet az oltártérbe, így bárki megállhat az ereklye előtt csendes imádságra, és kérheti Szent II. János Pál pápa közbenjárását és oltalmát.
„Jó itt lenni, és jó hálát adni Szent II. János Pál pápa életéért, szentségéért és példájáért” – mondta bevezető gondolataiban Dr. Takáts István érseki általános helynök, főszékesegyházi plébános, aki a szentmisét a pápa örökségéért és a lengyel–magyar barátságért ajánlotta fel.
Szentbeszédében az érseki általános helynök az ereklyetisztelet lelki értelmét fejtette ki.
„Az ereklyék mindig arra figyelmeztetnek minket, hogy akihez tartoznak, az már célba érkezett, az biztosan Istennél van.” – mondta, hozzátéve, hogy a hívek, amikor az ereklye előtt megállnak, „saját életük beteljesedéséért is imádkozhatnak”.
A szentek példáját követve – folytatta – nem szabad elérhetetlen eszményként tekintenünk a szentségre:
„A szentek is hús-vér emberek voltak, kísértésekkel, örömökkel, kudarccal és hittel – éppen úgy, mint mi.”
Ezért a szentség minden ember meghívása: „Mi is Isten szeretetének eszközei lehetünk itt a földön, az örömhír követei.”
Az evangélium kapcsán a szónok arról beszélt, hogy az Istennel való találkozás nem félelmetes ítélet, hanem örömteli menyegző.
„Nem egy összevont szemöldökű, ítéletre kész Istennel találkozunk, hanem azzal, aki örömmel vár minket.”
Isten – mondta – „minden várakozásunkat felülmúló módon szeretetével elhalmoz minket”, és az Ő öröme, hogy színről színre láthat minket.
Ezt az örömteli bizalmat élte meg Szent II. János Pál pápa is, akit a hit és a remény ereje vezetett végig szenvedésein, és aki egész életével tanúságot tett a félelem nélküli bizalomról.
„Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok szélesre életetek kapuit Krisztus előtt!” – idézte a pápa első felhívását, amely a mai kor emberének is irányt mutat.
Az érseki általános helynök hangsúlyozta: a félelem nem életünk alapvető része, hiszen „egy kisgyermek félelem nélkül születik e világra”, s a hit segít visszatalálni ehhez a bizalomhoz. A keresztény ember feladata, hogy „a reményt válassza a félelem helyett”, ahogyan Szent II. János Pál pápa tette a háborúk, a diktatúrák és a megpróbáltatások idején is.
Dr. Takáts István felelevenítette a pápa életének néhány meghatározó pillanatát: bátor kiállását az embertelen rendszerek ellen, a merénylet utáni hitvallását, valamint prófétai szavait az „élet kultúrájáért” a halál kultúrájával szemben.
„Egy kéz húzta meg a ravaszt, de egy másik kéz térítette el a golyót” – idézte a pápa saját szavait, aki életét a Szűzanya oltalmának tulajdonította.
A homília végén helynök atya megindítóan idézte fel a pápa utolsó éveit: betegen, gyengülő testtel, de töretlen hittel viselte keresztjét.
„Nem mondott le, hisz Krisztus sem jött le a keresztről.”
Szenvedése és öregsége példává vált mindazoknak, akik küzdenek, hiszen megmutatta, hogy az ember méltósága nem a testi erőben, hanem a hűségben rejlik.
„Istené az utolsó szó – a szereteté, amely beteljesíti életünket” – zárta szavait Dr. Takáts István, arra hívva a híveket, hogy az ereklye előtt imádkozva merítsenek erőt a szent pápa példájából, és az evangélium örömében formálják életüket.
Az ünnepi szentmise meghitt pillanatai a hévízi hívek és az egész térség zarándokai számára mély lelki élményt jelentettek.
Szent II. János Pál pápa vérereklyéje mostantól a templom szentélyében várja a híveket, hogy imádságban közeledjenek Istenhez és kérjék a szent pápa közbenjárását.
