Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, az Úr Jézus templomban való bemutatásának napján az Egyház a megszentelt élet ajándékáért ad hálát, és világszerte megünnepli a szerzetesek világnapját. E jeles alkalomból a Veszprémi Főegyházmegye területén élő szerzetesek idén is közös imádságra gyűltek össze a Tihanyi Bencés Apátságban.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a megszentelt élet, a szerzetesek világnapjává február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. A lengyel pápa kiemelkedően fontosnak tartotta, hogy az Anyaszentegyház hálát adjon a szerzetesi élet felbecsülhetetlen ajándékáért, előmozdítsa annak mélyebb megértését és szeretetét, valamint lehetőséget teremtsen a szerzetesek számára, hogy egyre inkább elmélyüljenek hivatásuk misztériumában, és rácsodálkozzanak azokra a kegyelmekre és csodákra, amelyeket az Úr bennük és általuk végbevisz.
A szentmise előtt az egyházmegye szerzetesei zsolozsmát imádkoztak a hívekkel, majd az ünnep szentmisével folytatódott, amelyet Dr. Udvardy György veszprémi érsek celebrált. A főpásztor az ünnepi liturgiában elvégezte a gyertyaszentelés szertartását.
Érsek atya homíliájában a megszentelt élet mély evangéliumi gyökereire, prófétai küldetésére és az Egyházban betöltött pótolhatatlan szerepére irányította a figyelmet. Prédikációjának kiindulópontja az ünnep evangéliumi eseménye volt: Jézus bemutatása a templomban. Az érsek rámutatott, hogy Krisztus belépése nem csupán egy történelmi mozzanat, hanem ma is élő valóság: jelenléte megszentel, fényt hoz és találkozást teremt. Simeon és Anna alakjában az Egyház a megszentelt élet előképét ismeri fel: az imádságban, böjtben és hűséges várakozásban élő ember tanúságtételét.
A veszprémi érsek hangsúlyozta: a szerzetesség az Egyház életének kiemelkedő ajándéka. A szerzetesek Krisztust teszik jelenvalóvá engedelmességükben, tisztaságukban és szegénységükben, miközben saját és közösségi karizmájuk szerint a közjó szolgálatába állnak. Életük prófétai jel: nem szavakkal, hanem a mindennapok csendes hűségével mutatják fel Krisztus arcát. A homília központi gondolata volt a húsvéti misztérium megélése a szerzetesi életben. A főpásztor szerint a megszentelt élet mindennapos „meghalás és feltámadás”: önátadás és újrakezdés, amely az egyéni és közösségi életet egyaránt áthatja. Ebben kap kiemelt szerepet Isten igéjének hallgatása, amely nemcsak megszólít, hanem belülről alakítja át az embert, és a remény forrásává válik.
Külön hangsúlyt kapott a remény szolgálata is. A szerzetesek hivatása, hogy az Egyházban és a világban ébren tartsák azt a reményt, amely túlmutat az emberi lehetőségeken, és Isten üdvözítő hűségére irányítja a tekintetet. Ennek része a hűség mindennapi újramegélése is: az igéhez, a fogadalmakhoz, a közösséghez és ahhoz a helyhez, ahová Isten állította őket. Az érsek a „maradás hűségét” különösen is időszerű tanúságtételnek nevezte egy bizonytalan, sokszor menekülő világban. A prédikáció végén érsek atya hálát adott a szerzetesek jelenlétéért, imádságáért és szolgálatáért, amely nemcsak a főegyházmegyét, hanem az egész hívő közösséget erősíti.
A szentmise végén Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója hangsúlyozta: a megszentelt élet hivatása – minden keresztény hivatásához hasonlóan – az életszentségre és Isten tökéletes szeretetének elérésére irányul. Az ünnepen a szerzetesek hálát adtak mindazért a kegyelemért és hűségért, amellyel Isten kíséri őket ezen az úton.
Udvardy György érsek háláját fejezte ki a főegyházmegye szerzeteseiért és a tihanyi közösség vendégszeretetéért, valamint megerősítette: szeretné, ha ezek az alkalmak a jövőben is folytatódnának. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva arra buzdította a híveket, hogy a megszentelt gyertya fényénél imádkozzanak a krisztusi döntésekért, a reményért és az állhatatosság kegyelméért, kérve, hogy mindenki örömmel és hűséggel élje meg saját hivatását.
Fotó: Halász Gábor
