A szerző jelenleg is dolgozik nagy érdeklődésre számot tartó zenetörténeti munkája, A veszprémi székesegyház 18–19. századi zenéje című kötet második, javított és bővített kiadásának összeállításán. Az új kötet a szerző több évtizedes kutatásainak legfrissebb eredményeit összegzi, miközben mélyebb betekintést ad a székesegyház zenei hagyatékába és a kiemelkedő forrásértékű veszprémi kottatár anyagába.
A szerző, Dr. M. Tóth Antal ny. egyetemi tanár, orvos és zenetörténeti kutató életműve szorosan kötődik Veszprémhez. Az 1980-as évektől tartó veszprémi levéltári és könyvtári kutatásai során fokozatosan tárta fel a Szent Mihály-székesegyház gazdag egyházzenei hagyatékát. Kutatásai a veszprémi kottatár számos kincsének újraértékelését tették lehetővé: előkerültek a veszprémi 1813-as és 1816-os nyilvános hangversenyek eredeti műsorlapjai, feltérképezte több mint 800 mű szerzői és előadástörténeti adatait, valamint rekonstruálta a székesegyház 18–19. századi zenei életének kapcsolatrendszerét. A kötet első kiadása (2007) részletesen bemutatta többek között Michael Haydn 135 veszprémi művét, valamint Mozart és a korabeli itáliai, osztrák, bajor és cseh mesterek számos darabjának veszprémi előadási adatait.
A Veszprémi Érseki Könyvtár közel 2300, túlnyomórészt kéziratos kottaanyagot őriz, mely a 18–19. századi magyar egyházzene egyik legértékesebb gyűjteménye. A forrásanyag jegyzéke szerepel az UNESCO védnöksége alatt álló Nemzetközi Zenei Forrásrepertóriumban (RISM). A gyűjtemény alapja az 1700-as évek közepén született, amikor Girányi Vencel orgonista kezdeményezésére elkezdték a művek gyűjtését, másolását, majd a kottatár gyorsan bővült olyan szerzők kottáival, mint Haydn, Mozart vagy Bach. Különleges forrásértéket képviselnek a másolatban fennmaradt 1825-ös és 1852-es tematikus kottakatalógusok, valamint a hatkötetes „zenei napló” (Elenchus), amelyeket 1825 és 1941 között vezettek és a kórus zenei életének eseményeit tartalmazzák. A kottatár fejlesztésében meghatározó szerepet játszottak olyan Morvaországból származó muzsikusok, például Kollovratek József, akik hozzájárultak a gyűjtemény új darabokkal való bővítéséhez.
Az első kiadás megjelenése óta M. Tóth Antal további elemzésekkel, forrásfeltárásokkal és revíziókkal gazdagította művét. A kötet jelentősen épít a 2007 óta eltelt időszak legújabb nemzetközi zenetudományi eredményeire. A szerző mintegy 380 komponista életrajzi adatát pontosította, újonnan határozta meg a kottatári anyagok provenienciáját, és széles körben használta az immár digitálisan elérhető külföldi szakirodalmat és archívumokat. A kötet nagy hangsúlyt fektet Veszprém európai kapcsolatrendszerére: bemutatja a város zenei összeköttetéseit Bajorországtól a cseh-morva területeken és Itálián át a Felvidékig és Erdélyig, valamint a cecilianizmus 19. századi hatását.
A Veszprémi Érseki Könyvtár elkötelezett a kottatár forrásainak megőrzése és kutathatósága mellett. A kutatóteremben biztosított a helyben olvasás, és másolatszolgáltatás is kérhető az értékes kottaanyagokról. A kötet megjelenése várhatóan jelentős érdeklődésre tarthat számot mind a zenetudomány, mind az egyházzene, mind pedig a Veszprém kulturális öröksége iránt érdeklődő közönség körében. A második kiadás egyszerre tudományos igényű forrásmunka és élményszerű betekintés a veszprémi székesegyház egykor európai rangú zenei életébe.
