A művészet akkor válik igazán élővé, amikor nem csupán a szemünket szólítja meg, hanem a lelkünket is – fogalmazott Dr. Udvardy György veszprémi érsek Takács Tünde, Erzsébet nővér kiállításának megnyitóján a Veszprémi Érseki Főiskolán. A tárlat a művészet eszközeivel hívja belső útra a látogatót: önmagunk, és ezen keresztül Isten felé.
Ünnepélyes keretek között nyílt meg Erzsébet nővér kiállítása a Veszprémi Érseki Főiskolán, ahol tizennyolc különböző alkotást lehet megtekinteni.
Dr. Sebestyén József, a VÉF rektora úgy fogalmazott, a képeket látva három szó jutott az eszébe: út, fény és Isten. Ezek tematizálják a kiállítást is.
A megnyitón Dr. Udvardy György veszprémi érsek mondott köszöntőt, aki gondolataiban az alkotás és az emberi lélek kapcsolatára irányította a figyelmet. Érsek atya hangsúlyozta: a művészet különleges módon képes megszólítani az embert. Nem csupán a formák vagy a látvány ragadja meg a szemlélőt, hanem az a belső tartalom, amely az alkotás mögött húzódik meg. Mint fogalmazott, a mű akkor válik igazán élővé, amikor képes a nézőt megszólítani, és belső útra hívni. Az ember életében fontos pillanat, amikor megáll, szemlélődni kezd, és kérdéseket tesz fel önmagának.
Udvardy György érsek arra is rámutatott, hogy az alkotás folyamata sokszor a keresésről szól: a művész gondolatai, kérdései és tapasztalatai jelennek meg a művekben. A kiállítás ezért nem csupán esztétikai élményt kínál, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a látogatók saját gondolataikkal és érzéseikkel találkozzanak.
A megnyitó ünnepi hangulatát Teréz nővér közreműködése is gazdagította, aki Dzsida Jenő Én hívlak élni című költeményét olvasta fel. A költemény mély, elgondolkodtató sorai jól illeszkedtek a kiállítás lelki üzenetéhez.
Az esemény zenei szolgálattal is kiegészült: Fődi Lili énekelt, Pintér Béla Velünk az Úr című dalával különleges hangulatot teremtett. A dal személyes és bensőséges hangvétele tovább erősítette azt a gondolati ívet, amely a kiállítást is áthatja.
A megnyitón Erzsébet nővér elmondta: a tárlat központi gondolata az út önmagunkhoz, és azon keresztül Istenhez. A művek a belső keresés, az önismeret és a hit kérdéseit járják körül, és arra hívják a látogatót, hogy nyitott szívvel szemléljék az alkotásokat. Mint személyes vallomásában megosztotta, az alkotás számára egy különleges belső utazássá vált. Egy nehéz időszakban, amikor súlyos betegséggel küzdött, a festés és az alkotás csendje adott számára erőt. A művek megszületése közben – fogalmazott – mintha háttérbe szorult volna a betegség, és egy másik valóság nyílt meg: a belső figyelem, az elcsendesedés és az Istennel való találkozás tere. Ez a folyamat nem csupán művészi út volt, hanem lelki zarándoklat is, amelyben a kérdések, a csend és a keresés mind-mind közelebb vezettek önmagához és Istenhez.
A látogatóknak pedig azt kívánta, hogy a művek szemlélése közben merjenek elindulni azon a belső úton, amely közelebb vezet önmagunkhoz – és végső soron Istenhez.
