Az Egyház január 25-én, évközi 3. vasárnapon ünnepli Isten igéjének vasárnapját, amely arra hív bennünket, hogy újra és újra meghalljuk: Isten szava ma is élő, megszólító és döntésre hívó valóság.
A Magyar Kurír Útravaló sorozat keretében nap mint nap az Adoremus liturgikus kiadvány gondolatai segítik az elmélyülést. Január hónapban Földi István keszthelyi esperes plébános elmélkedései kísérnek bennünket, amelyek ezen a vasárnapon különösen a Krisztus-követés kérdésére irányítják figyelmünket.
Jézus hívása mindig személyes: „Kövess engem!” – mondja, és választ vár. A Szentírás meghívási történeteiben világosan kirajzolódik: követni nem pusztán irányt jelent, hanem életközösséget, bizalmat és bátorságot is. A tanítványok kiléptek addigi életük kereteiből, elhagyták biztonságot adó „hálóikat”, hogy Jézussal járjanak, tőle tanuljanak, és sorsközösséget vállaljanak vele.
A mai ember számára a követés gondolata gyakran idegennek tűnik. A modern világ az önérvényesítést, az önmenedzselést és a látszatszabadságot hirdeti. Mégis, minden közösségnek szüksége van példákra, irányokra és értékekre. Az Egyház nem emberek, hanem Krisztus követésére hív – és csak annyiban kér engedelmességet emberi tekintélyek felé, amennyiben azok valóban az isteni Mestert követik.
Isten igéjének vasárnapja ezért nem csupán ünnep, hanem kérdés is:
meghallom-e ma Jézus hívását? Képes vagyok-e dönteni mellette? Ki merek-e lépni a komfortzónámból, hogy azzá formáljon, akinek teremtett?
A válasz személyes, de a hívás közös: „Kövess engem!”
