Virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban. A kíméletlen időjárási viszonyok miatt az ünnepi barkaszentelés és a kezdő szertartás ezúttal nem a Szentháromság téren, hanem a Szent György-kápolnában zajlott, ahonnan a hívek Dr. Udvardy György érsek vezetésével vonultak át a főszékesegyházba.
A kápolnában elhangzott köszöntőjében érsek atya arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy a nagyböjt során a hívek már bűnbánattal és jó cselekedetekkel készítették elő szívüket, most pedig az egész Egyházzal együtt lélekben szeretnék átélni Krisztus húsvéti misztériumát, a szenvedését és feltámadását.
„Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy a feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk” – fogalmazott.
Az evangéliumban Jézus jeruzsálemi bevonulásáról hallhattak a hívek: a szelíd Király szamárháton érkezik városába, a nép pedig hozsannázva, ruháit és ágakat az útra terítve fogadja őt, miközben az egész város kérdezi: „Ki ez?”
Érsek atya rövid elmélkedésében erre a kérdésre adott választ:
„Mi megvalljuk a nagyhét elején, hogy Ő a próféta, a világ üdvözítője, Ő Jézus Krisztus, az Isten Fia, aki értünk emberré lett, meghalt és föltámadott.”
Arra is rámutatott, hogy a virágvasárnapi liturgia nem csupán emlékezés, hanem meghívás az osztozásra is: a keresztségben Krisztust magunkra öltöttük, ezért a nagyhét eseményei nem idegen történések számunkra, hanem saját életünk, saját üdvösségünk történetei.
Különös jelentést kapott, hogy a barkaszentelés a keresztelőkút közelében történt, hiszen – mint mondta – innen kiindulva tudjuk igazán átélni a nagyhetet:
„Az vagyok, akit itt megkereszteltek, az vagyok, aki magamra öltöttem Krisztust.”
A hívek ezután a megszentelt barkákkal, énekszóval vonultak át a Szent Mihály Főszékesegyházba, ahol a liturgia a passió ünnepélyes eléneklésével folytatódott. Az idei évben is a Padányi Katolikus Iskola kórusa énekelte a szenvedéstörténetet.
A passió után ismét hangsúlyosan elhangzott: Krisztus példát adott nekünk alázatosságra, szeretetre és önátadásra. Ő a mi bűneinket vitte föl a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk.
A szentmise végén Udvardy György érsek atya arra buzdította a híveket, hogy a nagyhét liturgiáiban minél teljesebben vegyenek részt. „Millió teendő van, millió ügyet kell esetleg intézni – ezek még akár indokul is szolgálhatnak, hogy miért ne vegyek részt. Elég egy ok, hogy itt legyek: mert mindenképpen itt akarok lenni, ünnepelni akarok. Ünnepeljünk együtt. Ezt az ünneplést megkezdtük a mai nappal” – mondta.
A virágvasárnapi liturgia így nemcsak Krisztus jeruzsálemi bevonulásának emléke volt, hanem meghívás a nagyhét mélyebb és személyesebb megélésére is: hogy a hívek Krisztus keresztútjának társai legyenek, és vele együtt részesedjenek a feltámadás örömében.
