November 7-én, csütörtökön, dr. Udvardy György veszprémi érsek a Keszthely-Zalaszentgróti Esperesi Kerület papjaival és híveivel együtt a papi- és szerzetesi hivatásokért imádkozott Zalaszentgróton a Szent Imre templomban.
Az elsőcsütörtöki szentmise hagyományát a veszprémi főpásztor teremtette meg évekkel ezelőtt a főegyházmegyében, s ezeket az imádságos alkalmakat mindig más-más templomban tartják.
A szentségimádás elmélkedései Szent Pál apostol Filippiekhez írt leveléből vett részletet, amelyben Pál arról beszél, hogyan vált számára Krisztus megismerése mindennél fontosabbá, még a saját zsidó származása és vallási teljesítménye fölé helyezve. Udvardy György hangsúlyozta, hogy Krisztus személyes megismerése mély átalakulást hoz az ember életében, ami minden korábbi értéket más megvilágításba helyez. Ez különösen igaz a papi hivatásra, ahol a múlt és a közösségi háttér ugyan fontos, de végső értelmét és gazdagságát Krisztussal való találkozás adja meg. Ez az átalakulás nemcsak a papok, hanem az egész közösség számára új látásmódot és növekedést hoz.
A főpásztor a folytatásban a papok iránti bizalom fontosságáról szólt, amely Isten bizalmát testesítik meg. Isten bízik az emberben és azokban, akiket a szolgálatra kiválaszt, nem a tudásuk vagy származásuk miatt, hanem azért, mert a bizalomra építi a kiválasztást. Ez a bizalom a papi hivatás lényegét adja, és erőt, növekedést, megtérést segíti. A bizalom megjeleníti Isten szeretetét, és társadalmunk számára jövőt és együttműködést biztosít.
Érsek atya harmadik elmélkedésében a pap személyének Krisztus megjelenítésére helyezi a hangsúlyt, aki Krisztust hordozza a szívében, gondolataiban és egész életében. Krisztus kiválasztja, megbízza és küldetést ad a papoknak, hogy szolgálják az Ő népét bizalomra épülő kapcsolatokban. A papok ígéreteikkel Krisztus életét akarják követni engedelmességben, szegénységben és tisztaságban. Az engedelmességükben teljes mértékben az egyház akaratát követik, míg szegénységükben egyedüli kincsükként küldetésüket tartják meg. A tisztaság pedig az örök életbe vetett bizalom megnyilvánulása, amely által a papok teljesen Krisztusnak és a közösségüknek szentelik magukat. Ez a hármas fogadalom – engedelmesség, szegénység, tisztaság – által a papok Krisztus jövőbe vetett reményét teszik jelenvalóvá.
A imaalkalom ezután szentmisével folytatódott a jelenlévő paptestvérek koncelebrálásával. A szentmisében elhangzott evangélium Jézus környezetének dinamikáját mutatja be: vámosok és bűnösök hallgatják, mert irgalmas Atyáról tanít, míg a farizeusok és írástudók megbotránkoznak, mivel Jézus közösséget vállal a bűnösökkel. Udvardy György érsek atya így fogalmazott: Jézus példázata a száz juh közül elveszett egy megkereséséről, egy új gondolkodásmódra tanít minket. Isten kockázatot vállal, hogy minden egyes eltévelyedettet visszavezessen. Ez a gondolkodás átalakítja az embert, aki nem a 99-hez tartozás gőgjét, hanem az elveszett juh reményét viseli. A papok és szerzetesek, akik Krisztust követik, szintén vállalják a kockázatot, hogy az eltévelyedetteket szolgálják, tanítsák, gyógyítsák és visszavezessék a közösségbe.
Beszéde végén hálaadásra hívott mindenkit a papi és szerzetesi hivatásokért, mert ők az Isten iránti szeretet és keresés megtestesítői. Imádkoznak és szolgálnak, hogy mindannyian élhessünk az örök élet reményében, és a mindennapokban tapasztalhassuk az Isten örömre hívó szeretetét, amelyet az Egyház Szentségei és az Eucharisztia által kapunk.
A szentmise záró áldása előtt Szeghy Csaba plébános örömét és köszönetét fejezte ki érsek atyának a tanításért, a zsúfolásig telt templom hívő közösségnek pedig a közös imádságokért. Az este szerény agapéval zárult, amelyen több százan vettek részt.
Az Egyház hagyományában alakult ki, hogy az elsőcsütörtök az kiemelten a papságra irányítja a figyelmet. Ezen a napon a papi és a szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Megköszönjük azokat a paptestvéreket, akik szolgálnak, azokat, akiken keresztül a hitnek az ajándéka, vagy annak a körülményei hozzánk elértek. Imádkozunk azért, hogy legyenek fiatalok, akik bátran döntenek az Úr mellett ebben a különleges hivatásban. A pap Isten embere, Isten küldötte az Ő népe javára. Egy közösség más-más adománnyal rendelkezik, akár a templom miatt, a helyszín miatt, az életutuk miatt is, éppen ezért minden hónapban más-más közösségben imádkozunk és szívünkön hordozzuk a papságért való imádságot.
