Nagyböjt első vasárnapján a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház teljesen megtelt hívekkel: fiatalok, gyermekek és családok együtt ünnepelték az Eucharisztiát. A szentmisét Dr. Takáts István általános érseki helynök, plébános atya mutatta be.
Köszöntőjében a helynök atya a hála fontosságára irányította a figyelmet. „Elmaradt hála megkötöz, a kimondott hála kötelez.” Rámutatott, hogy amikor elfelejtünk rácsodálkozni életünk megajándékozottságára – az életre, szeretteinkre, hitünkre –, akkor könnyen megkötöz bennünket a harag, az irigység vagy a félelem. A bűnbánat arra hív, hogy a hálán keresztül kezdjük újra a gyógyulást, és a felismerésből tettek is fakadjanak.
Az evangéliumban Jézus pusztai megkísértéséről hallhattunk: negyvennapos böjtje után a Sátán háromszor is próbára tette, ám Jézus minden kísértésre az Atyába vetett bizalommal és az Isten igéjére támaszkodva válaszolt, példát adva arra, hogy az ember nem csupán kenyérrel él, hanem Isten szavából meríti igazi erejét.
Prédikációjában István atya így fogalmazott a nagyböjt lényegéről: „A nagyböjt annak az ideje, hogy újra Isten szavát tegyük életünk mércéjévé, és ne a kísértések ígéretei szerint rendezzük be napjainkat.”
A prédikáció teljes terjedelmében itt olvasható.
A homília végén a helynök atya felolvasta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti körlevelét, amely a háború kitörésének negyedik évfordulójára emlékezve az ukrajnai szenvedőkért való imádságra és cselekvő szeretetre hív. A körlevél megrendítően emlékeztet arra, hogy a háború valódi árát a családok, a gyermekek, az idősek fizetik meg, és arra buzdít, hogy nagyböjt első vasárnapjától kezdve templomainkban imádkozzunk a békéért, valamint adományainkkal is támogassuk a háború sújtotta területeken élő testvéreinket, különösen Kárpátalján.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti körlevele itt olvasható.
A szentmise végén elhangzott gondolatok a nagyböjt egyik legmélyebb üzenetét sűrítették magukba: törékenységünk felismerése esély arra, hogy megtaláljuk életünk igazi ütemét és hangsúlyát. Ahogyan egy betegség vagy veszteség idején letisztultan látjuk, mi fontos és mi nem, úgy a nagyböjt is meghívás arra, hogy újraértékeljük életünket, és felismerjük: az élet ajándék, amelyet szeretetben kell felhasználnunk.
„Milyen jó lenne valóban ezt a nagyböjtöt úgy megélni, hogy a végén megújult életünkkel, Isten ajándékaként, Isten szeretetének eszközeként tudjunk húsvét örömére készülni” – buzdította a jelenlévőket a helynök atya, majd áldásával bocsátotta útjukra a híveket.
