2025. július 7–8-között tartották meg a Veszprémi Érseki Főiskolán a nyári lelkigyakorlatot a Veszprémi Főegyházmegye hitoktatói számára, amelynek központi témája a remény volt. Az eseményt a Hitoktatási Iroda szervezte, azzal a céllal, hogy a tanév lezárása után lehetőséget teremtsen a megállásra, elcsendesedésre, lelki töltekezésre és közösségi épülésre.
A program közös imával, Érsek atya köszöntésével és egy rövid lelki impulzussal indult. Kutiné Gyűrű Eszter hitoktatási referens köszöntőjében kiemelte, hogy a Remény Évében tartott lelkigyakorlat különösen fontos alkalom. Emlékeztetett rá, hogy katekétaként – II. János Pál pápa „Ne féljetek!” buzdítását követve – először nekünk kell „átlépni a remény küszöbét”, mert csak így vezethetjük hozzá hitoktatottjainkat. Arra buzdított, hogy a kétnapos program legyen megállás, feltöltődés és tanúságtétel: ne csupán tanítsunk a reményről, hanem éljünk is belőle.
Dr. Udvardy György veszprémi érsek atya háláját fejezte ki a katekéták szolgálatáért és jelenlétéért, különösen az iskolai év lezárulta után tartott közösségi alkalmakon való részvételükért. Hangsúlyozta: a lelkigyakorlat célja, hogy segítsen mindannyiunknak újra felfedezni küldetésünk forrását – azt, hogy Jézus elsősorban magához hív bennünket, hogy vele legyünk, és csak ezután küld a szolgálatra. A lelkigyakorlat segít elmélyülni Isten szépségében, felismerni saját méltóságunkat, és segít a hivatásban való döntéseinkben is. Idén a remény áll a középpontban, ehhez XVI. Benedek pápa „Spe salvi” kezdetű enciklikája adja az alapot, amely Ferenc pápa Szentévi gondolataihoz is szorosan kapcsolódik.
A résztvevők ezt követően tematikus műhelyekben mélyülhettek el a remény különféle lelki és emberi vonatkozásaiban. A választási lehetőségek között szerepelt zarándoklat, mese, film, dramatikus feldolgozás, valamint személyesen kísért csendes lelkigyakorlat is – így mindenki megtalálhatta a saját lelki útjához legközelebb álló formát.
A második napot közös zsolozsma, majd egyéni reflexiós idő, valamint csoportos megosztás és ünnepi szentmise zárta.
A lelkigyakorlatot záró szentmisén Dr. Udvardy György érsek atya az evangéliumi szakasz kapcsán arról beszélt, hogy Jézus kiválasztja tanítványait, hogy vele legyenek, megismerjék szívének szeretetét, majd elküldi őket, hogy tanúságot tegyenek Isten országáról. Ez a küldetés nem puszta feladat, hanem a személyes találkozásból fakadó életforma – s ebben rejlik a katekéták szolgálatának isteni alapja.
A lelkigyakorlat középpontjában álló remény kapcsán érsek atya rámutatott: akkor értjük meg igazán, mit jelent remélni, ha szembenézünk a reménytelenség valóságával. Jézus is ismeri azt, amikor az ember elveszti bizalmát, látását, és Isten arcát nem az igazságban, hanem sötétségben keresi. Ezért küld Jézus munkásokat az aratásba: hogy legyenek a remény tanítói, tanúi, akik túlmutatnak a pusztán horizontális gondolkodáson, és Isten távlatát hozzák közel másokhoz.
A keresztény remény nem ideiglenes megoldásokra épül, hanem az üdvösségre irányul – ahogyan XVI. Benedek pápa is fogalmaz: a mai ember hajlamos a rövid távú reményekre cserélni az örök reménységet. A hitoktatók küldetése, hogy Isten távlatát mutassák fel: olyan emberként, aki maga is kapcsolatba került Isten misztériumával, és mer tanúságot tenni arról, amit átélt.
A lelkigyakorlat célja nem csupán az ismeretszerzés, hanem egy új minőségű látás, új tapasztalat, amely Isten önfeltárásából fakad. Érsek atya köszönetet mondott a résztvevőknek, a szervezőknek, a kísérő atyáknak és nővéreknek a közös szolgálatért, amely „Istenben és a közös hivatásban született meg”. Végül arra buzdított, hogy a hitoktatók vigyék tovább a reményt – ne csak önmagukban, hanem mások felé is –, és legyenek a remény és az öröm emberei, akik arcukon, életükön hordozzák Krisztus világosságát.
Érsek atya homíliáját ide kattintva tudja elolvasni.
A résztevevő hitoktatók a lelkigyakorlat zárása után elmondták, hogy mély lelki élményt nyújtott, és megerősítette őket hivatásukban. Köszönet illeti mindazokat, akik részvételükkel, tanúságtételükkel és jelenlétükkel gazdagították ezt a közösségi alkalmat.
Hordozzuk tovább a remény világosságát – ott, ahol nap mint nap szolgálunk!
