Március 16-án, Nagyböjt 2. vasárnapján különleges eseménynek adott otthont Búcsúszentlászló kegyhelye: az idei évben is megtartották a hagyományos motoros áldást, amelyre a térség különböző pontjairól érkeztek résztvevők. A szentmise főcelebránsa és szónoka Bátor Botond pálos szerzetes volt. Bár az időjárás nem volt kedvező, az eső sem tántorította el a motorosokat, akik hittel és elszántsággal gyűltek össze, hogy közös imádságban kérjék Isten áldását járműveikre és útjaikra.
Bátor Botond pálos szerzetes így fogalmazott: “Egy ilyen évadnyitó alkalommal lehetőségünk van arra, hogy Isten áldását kérjük mindazokra a járművekre, amelyek valamilyen módon az emberi életet szolgálják. A motor például nem csupán kikapcsolódásra való, hanem a mindennapi közlekedés része is – és egészen más érzés úgy útnak indulni, hogy tudjuk, Isten kegyelme kísér bennünket. Ugyanez igaz a mezőgazdasági gépekre is: munkaeszközök, amelyek használata közben is érdemes Isten áldására gondolnunk.”
Nagyböjt 2. vasárnapján, a szentmise elején Tódor Szabolcs h. esperes-plébános köszöntötte a megjelenteket.
A szentmise kezdetén elhangzott: “Nagyböjt második vasárnapját ünnepeljük, ugyanakkor közeledünk Szent József ünnepéhez is. Az egyházi ünnepek egybeesése soha nem véletlen, ahogyan a mostani találkozásunk sem. Szent József élete gyönyörű példája a ráhagyatkozásnak, amely minden hívő ember számára útmutató lehet. Mindennapjaink egyik legfontosabb erőforrása az isteni gondviselésbe vetett bizalom. Gyakran szembesülünk kiszámíthatatlan, sőt olykor számunkra nehéznek tűnő helyzetekkel, mégis arra kapunk meghívást, hogy ráhagyatkozzunk Istenre, és
elfogadjuk az Ő akaratát. Ez a bizalom életünk legszilárdabb alapja, amely megtart és vezet bennünket. Azért is imádkozunk ezen a szentmisén, hogy hitünk mindennapi életünk része
legyen, és bizalmunkat mindig Istenbe vessük.”
A pálos szerzetes homíliájában rámutatott: Mindannyiunk életében voltak olyan pillanatok, amelyek annyira szépek voltak, hogy szerettük volna, hogyha mindez így marad.” Ezek az élmények, legyen szó egy családi ünnepről vagy egy közös kirándulásról, összekapcsolódnak Isten szeretetével. Bár az ünnepek elmúlnak, „ezek azért történtek az életünkben, hogy vissza tudjunk rá emlékezni, hogy a nehéz időben el tudjuk mondani a szívünk mélyén, hogy igen, most nehéz, de emlékszem rá, hogy volt másképpen is.”
A prédikációban Szent József példája kiemelt szerepet kapott. Az ember természetes vágya, hogy előre lássa a jövőt, hogy kiszámítható legyen, mi vár rá. De a szentmise szónoka rámutatott: „Isten nem fogja neked elmondani, hogy mi lesz a következő percben, azt sem fogja elmondani, hogy mi lesz egy óra múlva és azt sem, hogy mi lesz holnap.” Nem minden esetben lenne jó, ha előre tudnánk a dolgokat. Az igazi bizalom azt jelenti, hogy a jelenben élünk, ahogyan Szent József is tette. Merjünk Istenre hagyatkozni: „Ő nem csak akkor van velünk, amikor erősek vagyunk, hanem akkor is, amikor törékenyek vagyunk.” József példája arra is megtanít, hogy békében kell élni saját életünk történetével. „Nagyon sokan azért szenvednek, mert nem tudnak megbékélni a saját életük történetével. Merthogy évekkel ezelőtt ez és ez történt. […] A múltban meg kell tanulni azt, amit megtanulhatunk, és az apró részleteket el kell felejteni.” József nem a körülményekre figyelt, hanem arra, hogy mit kíván tőle a helyzet. Ezért lehet példaképünk a hitben és bizalomban.
Az ünnepi szentmisét követően az áldás nemcsak a jelenlévőkre, hanem „vasparipáikra” is leszállt, hogy minden megtett kilométert Isten gondviselése kísérjen.
