Antikvát ajándékba! (avagy Bécsben tanuló papnövendékek egymás között)
A Veszprémi Érsekség székhelye, a veszprémi püspöki palota 1765–1776 között épült a hazai késő barokk építészet jeles képviselőjének, Fellner Jakabnak a tervei alapján. Az építtető főpásztor Nagymányai Koller Ignác (1725–1773, püspök 1762-től) habitusát és műveltségét tükrözi, hogy az épület első emeletének északi szárnyában, közvetlenül lakosztálya és a püspöki magánkápolna között rendezte be a saját könyvtárának otthont adó helyiséget. A korabeli leltárkönyvek és feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a helyiséget tudatosan a Koller Ignác által vásárolt könyvanyag befogadására tervezték; Veszprém egyik első magángyűjteményét létrehozva ezzel. A különgyűjtemény első szakmai alapú rendezésére az 1930-as években került sor. A második világháborúban a püspöki palotába beszállásolt szovjet hadikórház a könyvtárszoba helyiségét is birtokba vette, itt tartózkodásuk alatt a megszálló hadsereg katonái több könyvet is megrongáltak. A Veszprémi Főegyházmegye a kétezres évek elejétől kijavíttatta a károkat, megtörtént a sérült kötetek restaurálása, illetve a helyiségben található könyvállomány tisztítása és fertőtlenítése; az elmúlt két évben pedig elkezdődött a helyiségben található könyvállomány retrospektív feldolgozása.
A történelemi viharokat károsodás nélkül átvészelte a gyűjtemény egyik 17. századi darabja: Morinus Joannes: Commentarius historicus de disciplina in administratione sacramenti poenitentiæ : tredecim primis seculis in Ecclesia Occidentali, et huc usque in Orientali obseruata, in decem libros distinctus […] Ad operis coronidem complures libelli pœnitentiales & confessionis peccatorum edendæ […] nunc primum in lucem prodeunt” címet viselő munkája. A szerző, Jean Morin (1591–1659) francia katolikus pap, korának egyik elismert teológusa, biblikusa volt. A sacramentologia témakörébe tartozó mű a bűnbánat szentségéről ad történeti áttekintést. A munka Párizsban Gasparus Meturas nyomdájában készült 1651-ben. A Püspöki Könyvtár és Koller Ignác állománybélyegzői találhatóak a kötetben, raktári jelzete: 13887.
A folio (2°) méretű kötet egész pergamen kötésű könyv. Gerincére a pergamen szorosan van felhúzva, a bordák mellet lekötözve; a könyvtest, hat dupla bordára lett fűzve. Mindkét tábláján vaknyomásos díszítés: léniával keretezett, a belső mező sarkaiban négy liliom bélyegző; a tábla közepén arabeszk medalion vaknyomásos díszítés található. Gerincén kézzel írott címfelirat (Iois Moribus de administratione pænit).
Igazi unikalitás a kötetben található vasgallusz tintával írt levél, amely Kemény Ferenc (1797–1821) Spreitzenbart Jánosnak (1794-1854) írt sorait őrizte meg. A latin nyelven készült irat érdekes kordokumentum, amely betekintést nyújt a két Bécsben tanuló egykori veszprémi szeminarista életébe. Az egyházmegyés papok tanulmányaikat követő sorsa eltérően alakult. A levél szerzőjét a későbbiek során püspöki levéltárossá nevezte ki főpásztora, tragikusan fiatalon bekövetkezett halála félbeszakította ígéretes karrierjét. Spreitzenbart János később az egyháztörténelem és a kánonjog teológiai tanára lett Veszprémben, ahol a Dávid Árvaház igazgatóságával bízta meg püspöke; pályafutása zenitjén pedig a kanonoki méltóságot is elnyerte.
