Lesenceistvánd, id. Szent Jakab-templom
A falu központjában folyó patak mellett, a falu belterületén elhelyezkedő, délnyugat-északkeleti tájolású, középkori eredetű, későbarokk templom, melynek homlokzatán több építési periódus lenyomata figyelhető meg. Hajója elnyújtott téglalap alaprajzú, szentélye a déli oldalon keskenyebb, majd félkörívben záródik, nyeregtető fedi. Délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos enyhén kilépő torony áll. A keskenyebb, déli oldalálhoz utólagos sekrestye tapad. Falai halványsárgák, lábazata szürkére, párkányai, díszítő elemei, ablakkeretei fehérre festettek. A templomhajón és szentélyen egységes, fehérre festett tagolt csonkapárkány fut végig.
A félköríves szentélyzáródás dél oldalán barokk, cseppdíszes, tagolt füles szalagkerettel díszítésű félköríves ablak nyílik. A szentély szögletes részének déli oldalán egy szegmensívben záródó ablak található, amelynek díszítése a korábban említett szentélyablakéval megegyező. A későbbre datálható hajó déli oldalán két szegmensívben záródó ablaka egyszerűbb szalagkeretet kapott, profilált szalagkereteik tagolatlanok, de szemöldökgyámos záradékkal, zárókővel ellátottak.
A torony ablakai az előzőktől eltérően kosáríves záródásúak, de kötényeikben pozitív tükrök. A torony két oldalán ferdén lecsapott féloromzatok, rajtuk egy-egy kőváza áll. A toronysisakon 1864-es és 1904-esévszámok. A torony aljában tagolt szalagkeretes, szemöldökgyámos kőkeretes ajtó nyílik, benne rombuszmintás, zöldre festett barokk ajtószárnyakkal, eredeti kovácsoltvas kilinccsel és húzógombbal, azokon a klasszicizáló későbarokkra jellemző rojtdíszek láthatók.
A szentély félköríves alaprajzú záródását körcikkelyekkel tagolt negyedgömb boltozat, a szentély nyugati folytatását egy szakasz, a hajóénál alacsonyabb csehsüveg boltozat fedi. A mai hajója kétszakaszos, hevederívekkel tagolt csehsüveg boltozattal fedett. A nyugati toronyalj és a hozzá kapcsolódó, íves, kihasasodó, falazott mellvéddel rendelkező, orgonának is helyet adó karzat alja egy kosárívvel nyílik a hajó felé, magát a karzatot és a karzataljat dongaboltozat fedi. A szentélyből dél felé, kosáríves, kőkeretes ajtóval nyíló sekrestye összeérő fiókos dongaboltozatos lefedésű, a boltmezőkben kör mezőben rozetta szerű virágdísz. A diadalíven található egyetlen festett díszítése, egy újabb felirat: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
A szentélyben a falra akasztott oltárkép a templom védőszentjét, idősebb Szent Jakabot ábrázoló, részben aranyozott keretben lévő olajfestmény. Előtte neogótikus, aranyozott és törtfehér színű tabernákulum, rajta Krisztus szobrával. Az oltármenza a tabernákulummal megegyező neogótikus stílusú. Rajta korábbi, Szent Pétert és Pált ábrázoló fa szobrok állnak, erősen átfestett állapotban, továbbá újabb kerámia angyalszobrok.
A templom legértékesebb berendezése a későbarokk, tömött vörösmészkő keresztelőkút, melynek négyzetes talpazatán álló oszlopának tövében szájában almát tartó kígyó faragvány kapott helyet, fejezete stilizált lombozatot formál. A medence rozettás fogrovatos, barokkos kannelúrákkal tagolt díszítésű. Lefedése a márványhoz színezett festett fa szekrény, benne polccal, tetején Krisztus keresztelésének ábrázolása. Ettől eltérő anyagú és formaadású a nyugati kapu mellet elhelyezett mészkő szenteltvíztartó, mely mára már igen rossz állapotban van.
A magvető ábrázolása a szószékkosáron.
A diadalív déli oldalán fából épített, halványzöldre festett, aranyozott szószék, hangvetőjének tetején a tízparancsolatot tartó festett puttó, a szószékkosár elején aranyozott, a magvető példázatát ábrázoló dombormű látható. Utóbbi központi figurája zarándokkalaphoz hasonló fejfedőt visel, feje fölött madarak röpködnek. A hajó déli oldalában 20. századi Szentsír-mellékoltár található, a templombelsőben további 19. század végi, 20. század eleji, szenteket ábrázoló szobrok és stáció olajképek vannak.
A karzaton elhelyezkedő orgonát felirata szerint a pesti Fazekas János készítette 1864-ben, az orgonaszekrény felújított. A sekrestye szekrénye a 20. század első felére datálható. A padokat felirata szerint 1973—1974-ben készítette a közösség adományaiból Gutmayer Ferenc helyi asztalos.
A település első említése 1328-ból származik, amikor a Győr nembeli Szerdahelyiek birtokában volt. Az 1333–1334. évi pápai tizedjegyzékek a falu Miklós papját említik, ez egyben a templomra vonatkozó első követett adat. A mai templom félköríves szentélyzáródását formai alapon középkori eredetűnek tartja a szakirodalom, és talán a mai téglalap alaprajzú szentélyrész lehetett a középkori templom hajója, bár a templom periodizálása falkutatás nélkül csak bizonytalanságokkal vázolható fel. A padlástérben tett megfigyelések alapján a szentélyzáródás boltozata is középkori lehet.
A 18. század elején a település az Esterházyak kezén tűnik elénk. Padányi Biró Márton püspök 1745-ben vette vissza a templomot a reformátusoktól, és első barokk felújítása nem sokkal ezután történt meg. Az egyházmegyei levéltár egyik 1745-ben kelt egyik irata (VFL I.1.6. III/80.) szerint a templom romjaiból épült újjá idősebb Szent Jakab apostol, a zarándokok védőszentje tiszteletére. A templom kinézetéről az 1746. évi egyházlátátogatási jegyzőkönyv (VFL I.1.8. vol. 5. 169–171.) tudósít részletesebben. Az akkor Nemesvita fíliájaként működő templom szilárd anyagból épült, sekrestyéje szintén; „kis hajóját” síkmennyezet fedte, míg szentélye falazott boltozattal rendelkezett. Falazott szószék, fából készült karzat és kő szenteltvíztartó volt a templomba. Az épületnek két bejáratát, az „oldalánál” pedig falazott tornyát írták le. Nem tudjuk, hogy a „kis hajó” – a mai szentély – északi oldalának folytonos, beugrás nélküli falazata e torony, vagy az említett sekrestye helyére utal-e. Az átépítés feltehetően még mindig a középkori templom tömegére terjedt ki, ugyanakkor a padlástérben a korábbi apszis falmagasságának emelésére utal egy bizonytalanul érzékelhető vízszintes elválás. Feltehetően 1745 körül elhelyezték a füles kialakítású, tagolt szalagkeretes ablakokat is mind az apszison, mind a „kis hajón.” A berendezésből a festetlen Szent Jakab-főoltárt, azon egy Szent Péter- és Szent Pál-szobrot és egy Szeplőtelen Szűz-képet említettek még.
Két évvel később már Esterházy Károly volt a templom kegyura. 1755-ben felújították a templomot. Az 1765. évi vizitációs jegyzőkönyvben (VFL I.1.7. fasc. 1/36.) azt állítják, hogy akkor már nemcsak a szentélye, hanem a hajója is boltozott volt. Ez az adat már az új, nyugatról hozzáépített hajóra vonatkozhat, a korábbi „kis hajó” pedig a szentély része lett. Az új, nagyobb hajó szegmensíves lezárású ablakai láthatóan már eltérnek a korábbi barokk periódus ablakformáitól. Feltűnő ugyanakkor, hogy a korábbi hajó és a mai hajó csehsüveg-boltozatának magassága és szerkezete a padlástérből nézve némileg különbözik, ami nemcsak a két tér eltérő szélességéből, hanem a boltozatok eltérő korából is adódhat. Nem tudjuk továbbá, hogy a mai hajó két ablaka között mutatkozó függőleges repedés és túloldali párja statikai okok miatt keletkezett, vagy egy általunk ismeretlen építési periódus határát mutatja-e. Pfeiffer János adata szerint 1761-ben Pohlinger Ignác festette ki az oltárt. Továbbra is volt egy Szent Péter- és Szent Pál-szobor a szentélyben. Az 1778. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv (VFL I.1.8. vol. 14. 491–496.) hallgat a toronyról, ugyanakkor egy sekrestyét továbbra is említ.
A következő felújításra 1788-ban került sor, ismét Esterházy Károly – immáron egri püspök – jóvoltából. Elkészült a mai torony és a láthatóan utólagos déli sekrestye (VFL I.1.8. vol. 25. 174–199.). A torony kosáríves záródású ablakai mindkét korábbi barokk periódus ablakformáitól eltérnek, sőt kötényeikben megjelennek a korszakra jellemző pozitív tükrök is. A mai szószék is e klasszicizáló későbarokk periódus emléke.
A toronysisakon látható évszámok, továbbá a diadalíven Pfeiffer János által leírt – ma már nem látható — 1891. évi dátum már későbbi felújítások emlékét őrzik. Egy 1981-ben készült terv alapján a sekrestyék keleti és nyugati irányban nagyobbították volna; ezekből csak a keleti toldás készült el.
