A tanév során Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására készültünk főegyházmegyénkben. Ehhez kapcsolódóan szerveztük meg az ajkai Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda nyári hittanos vándorló táborát 2025. július 14. és 18. között. A tábor folyamán negyvennégy diákból álló csoportunk Bódi Mária Magdolna erényeire építve kereste fel táborának állomáshelyeit.
Magdi életét elsősorban Krisztussal való barátsága határozta meg, ez a barátság a fő erőforrása. Felismerte Krisztus személyes szeretetét, megnyílt előtte, befogadta, és igyekezett válaszolni rá. Életében fontos szerepet játszott az imádság, a csendben való Istenre figyelés, és elméjülés, és a zarándoklatok. Ezért táborunk első napján Budapestre a Sziklatemplomba zarándokoltunk, és ismerkedtünk meg a templom történetével. A Sziklatemplomba betérve rácsodálkozhattunk Isten teremtő művének, s az ember lelki és fizikai erőkifejtésének csodálatos összefonódására. A nemzeti, kulturális, vallási, természeti értékeinket mintegy összefogó Sziklatemplom, ha nem is teljes képet, de egy kis rálátást adott arról, ami magyar és keresztény. A Pálos rend templomában lévő csendben és nyugalomban, mi is gyakorolhattuk az elcsendesedét, az Istenre való odafigyelést. Ezt követően a Budai-várban folytattuk napunkat. Láthattunk őrségváltást a Sándorpalota előtt, rácsodálkozhattunk a Halászbástyáról a Duna irányába nyíló csodálatos kilátásra.
Táborunk második napját Litéren kezdtük. Felkerestük Magdi vértanúságának helyét, majd ellátogattunk a sírjához is. „Szüzességet fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Istennek. Készségesen ment sugározni az Isten- és az emberszeretetet a gyárba” – áll annak a szobornak a talapzatán, amelyet vértanúságának helyszínén, a település egykori kastélyának udvarán állítottak fel 2005-ben. Mindkét helyen imáinkban közbenjárását kértük, hogy boldoggá avatására készülve gyakorolhassuk azokat az erényeket, melyek részei voltak az ő mindennapi életének. Magdi életében a természet szeretete mellett ismert volt az állatok szeretete is, ezért a délutánunk nagyrészét Zoo-pedagógiai foglalkozással töltöttük a veszprémi állatkertben. A foglalkozás keretében sok új ismeretet szerezhettünk az állatkert lakóinak származási helyéről, életéről. Meglepetésként András bácsi is csatlakozott ezen a napon kis csoportunkhoz.
Magdi sokat merített a körülötte élő emberek közösségéből is, igazi közösségi ember volt. Sokat köszönhetett a különböző egyházi közösségeknek is. Táborunk harmadik napján a közösségi élet egy sajátos formájába tekintettünk be, a szerzetesi élettel ismerkedtünk Győrben a bencéseknél. Fulgent atya kalauzolt végig minket a rendházon, mutatta be templomukat. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a csodálatosan szép templomban Fulgent atya és Ágoston atya szentmisét is celebrált csoportunk részére, melynek végén újmisés áldásban is részesülhettünk. Napunk folyatásában ellátogattunk a székesegyházba is, ahol felkerestük Apor Vilmos püspök atya sírját, aki szintén mások tisztaságának védelmében halt vértanúhalált.
Bódi Mária Magdolna életét a Balaton-felvidéken töltötte, ahol természetesen nyílt meg a teremtett világ szeretetére. Rendszeresen csodálkozott rá a balatoni tájra, szemlélte annak szépségét, és ismerte fel benne a Teremtő nagyságát. Mindennapi élettrünk része a városunkat körülvevő természet nyújtotta kirándulási lehetőség, ahol a természetre rácsodálkozva felfedezhetővé válhat számunkra is a Teremtő Isten nagysága. Ezért táborunk negyedik napját Ajkán a Parkerdőben töltöttük. Élveztük az erdő csendjét és szépségét. Gyakoroltuk a közösségilét, az egymásra való odafigyelés, az egymásért történő jócselekedetek erényét. Sok játék és a természettel való ismerkedés közben, közösen készítettük el ebédünket (táborigulyás és túrós csusza), melyet jóízűen el is fogyasztottunk. Nagyon szép napot töltöttünk a friss levegőn, mindenki jól érezte magát ezen a programon is. Érezhettük Isten közelségét, szeretetét.
A nehéz pillanatokban mutatkozik meg egy döntés komolysága és ereje. Amikor szükségessé vált, Magdi oda tudta adni földi életét Krisztusért, hogy egészen az övé maradhasson. Képes volt meghalni azért, amiért élt. Ebben talán hasonlít Szent Margitra is. Táborunk utolsó napján, keretbe foglalva egész hetünket, ismét Budapestre utaztunk. Napunkat ezúttal a Margitszigeten töltöttük. Felkerestük a Domonkos rendi apácák egykori kolostorának romjait, benne Szent Margit sírjával. Megcsodáltuk a „Fénykertet” és a „Rózsakertet”, pihentünk a „Japánkertbe”, hűsöltünk a kétszáz éves juhar ágai alatt, és megcsodáltuk a „Zenélő kutat” is. Haza fele indulva még egy rövid pillantást vetettünk az Országház épületére is.
Magdi Krisztussal való barátsága elég volt ahhoz, hogy nehéz körülményei ellenére mindig megtalálja az okot az örömre. Tudta, hogy Krisztus szereti, gondoskodik róla és szeretteiről, ezért mindent rábízhat. Az egy hét alatt nekünk is sok örömben, boldogsággal teli pillanatban volt részünk. Tudtunk örülni egymásnak, és a látottaknak egyaránt. Sok ismerettel, és élménnyel gazdagodhattunk.
Ezúton is köszönöm a segítséget Heni néninek, Bea néninek, Betti néninek, Marianna néninek, Stella néninek és Ágoston atyának. És köszönet mindenkinek, aki hozzájárult táborunk sikerességéhez.
Reitter István
